Q.S An-náci (اَلنَّازِعَات) - 46 Versek száma

وَالنّٰزِعٰتِ غَرْقًاۙ

wan-nāzi‘āti garqā(n).

(Angyal) által, aki keményen veszi (az életet).

وَّالنّٰشِطٰتِ نَشْطًاۙ

wan-nāsyiṭāti nasyṭā(n).

(Angyal) által, aki gyengéden kezeli (az életet).

وَّالسّٰبِحٰتِ سَبْحًاۙ

was-sābiḥāti sabḥā(n).

(Az angyal által), aki gyorsan leszállt az égből,

فَالسّٰبِقٰتِ سَبْقًاۙ

fas-sābiqāti sabqā(n).

és (angyalok), akik gyorsan vezetnek,

فَالْمُدَبِّرٰتِ اَمْرًاۘ

fal-mudabbirāti amrā(n).

és (angyalok), akik a (világi) ügyeket szabályozzák.

يَوْمَ تَرْجُفُ الرَّاجِفَةُۙ

yauma tarjufur-rājifah(tu).

(Bizony, feltámadsz) azon a Napon, amikor az első robbanás megrázza a világot,

تَتْبَعُهَا الرَّادِفَةُ ۗ

tatba‘uhar-rādifah(tu).

(első robbanás) egy második robbanással párosul.

قُلُوْبٌ يَّوْمَىِٕذٍ وَّاجِفَةٌۙ

qulūbuy yauma'iżiw wājifah(tun).

Az akkori emberek szíve nagyon félt,

اَبْصَارُهَا خَاشِعَةٌ ۘ

abṣāruhā khāsyi‘ah(tun).

tekintete alázatos volt.

يَقُوْلُوْنَ ءَاِنَّا لَمَرْدُوْدُوْنَ فِى الْحَافِرَةِۗ

yaqūlūna a'innā lamardūdūna fil-ḥāfirah(ti).

(A hitetlenek) azt mondják: „Tényleg visszatérünk az eredeti életünkbe?”

ءَاِذَا كُنَّا عِظَامًا نَّخِرَةً ۗ

a'iżā kunnā ‘iẓāman nakhirah(tan).

Feltámadunk-e, ha törött csontokká váltunk?”

قَالُوْا تِلْكَ اِذًا كَرَّةٌ خَاسِرَةٌ ۘ

qālū tilka iżan karratun khāsirah(tun).

Azt mondták: „Akkor ez egy veszteséges hozam.”

فَاِنَّمَا هِيَ زَجْرَةٌ وَّاحِدَةٌۙ

fa innamā hiya zajratuw wāḥidah(tun).

Tehát a visszatérés csak egyetlen csapásra van.

فَاِذَا هُمْ بِالسَّاهِرَةِۗ

fa iżā hum bis-sāhirah(ti).

Aztán azonnal visszatértek az életbe az (új) földön.

هَلْ اَتٰىكَ حَدِيْثُ مُوْسٰىۘ

hal atāka ḥadīṡu mūsā.

Eljutott hozzád (Mohamedhez) Mózes története?

اِذْ نَادٰىهُ رَبُّهٗ بِالْوَادِ الْمُقَدَّسِ طُوًىۚ

iż nādāhu rabbuhū bil-wādil-muqaddasi ṭuwā(n).

Amikor Isten szólította őt (Mózest) a szent völgyben, nevezetesen a Tuwa-völgyben;

اِذْهَبْ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰىۖ

iżhab ilā fir‘auna innahū ṭagā.

Menj a fáraóhoz! Bizony, túllépte a határt,

فَقُلْ هَلْ لَّكَ اِلٰٓى اَنْ تَزَكّٰىۙ

fa qul hal laka ilā an tazakkā.

Mondd hát (Fir'aunnak): „Meg akarod-e tisztítani magad (a tévedéstől),”

وَاَهْدِيَكَ اِلٰى رَبِّكَ فَتَخْشٰىۚ

wa ahdiyaka ilā rabbika fa takhsyā.

És én elvezetlek benneteket Uratok útjára, hogy féljétek Őt?”

فَاَرٰىهُ الْاٰيَةَ الْكُبْرٰىۖ

fa arāhul-āyatal-kubrā.

Akkor (Mózes) nagy csodát mutatott neki.

فَكَذَّبَ وَعَصٰىۖ

fa każżaba wa ‘aṣā.

De ő (a fáraó) hazudott és engedetlen volt.

ثُمَّ اَدْبَرَ يَسْعٰىۖ

Ṡumma adbara yas‘ā.

Aztán elfordult, miközben megpróbálta kihívni (Mózest).

فَحَشَرَ فَنَادٰىۖ

fa ḥasyara fanādā.

Aztán összegyűlt (a vezéreit) és kiáltott (összehívta a népét).

فَقَالَ اَنَا۠ رَبُّكُمُ الْاَعْلٰىۖ

fa qāla ana rabbukumul-a‘lā.

(Seraya) azt mondta: „Én vagyok a te legfelsőbb Istened.”

فَاَخَذَهُ اللّٰهُ نَكَالَ الْاٰخِرَةِ وَالْاُوْلٰىۗ

fa akhażahullāhu nakālal-ākhirati wal-ūlā.

Így Allah büntetéssel sújtotta őt a túlvilágon és gyötrelemmel a földön.

اِنَّ فِيْ ذٰلِكَ لَعِبْرَةً لِّمَنْ يَّخْشٰى ۗ ࣖ

inna fī żālika la‘ibratal limay yakhsyā.

Bizony, ebben tanulság van azoknak, akik félik (Allaht).

ءَاَنْتُمْ اَشَدُّ خَلْقًا اَمِ السَّمَاۤءُ ۚ بَنٰىهَاۗ

a'antum asyaddu khalqan amis-samā'u banāhā.

A te teremtésed nagyobb, vagy az egek, amelyeket Ő épített?

رَفَعَ سَمْكَهَا فَسَوّٰىهَاۙ

rafa‘a samkahā fa sawwāhā.

Felépítette és tökéletesítette az épületet,

وَاَغْطَشَ لَيْلَهَا وَاَخْرَجَ ضُحٰىهَاۖ

wa agṭasya lailahā wa akhraja ḍuḥāhā.

és Ő teremtette az éjszakát (a teljes sötétséget), és Ő teremtette a nappalt (a világosságot).

وَالْاَرْضَ بَعْدَ ذٰلِكَ دَحٰىهَاۗ

wal-arḍa ba‘da żālika daḥāhā.

És azután kiterjesztette a földet.

اَخْرَجَ مِنْهَا مَاۤءَهَا وَمَرْعٰىهَاۖ

akhraja minhā mā'ahā wa mar‘āhā.

Belőle forrásokat fakaszt, és (növeszti) belőle a növényeket.

وَالْجِبَالَ اَرْسٰىهَاۙ

wal-jibāla arsāhā.

És a hegyeket szilárdan megalapozta.

مَتَاعًا لَّكُمْ وَلِاَنْعَامِكُمْۗ

matā‘al lakum wa li'an‘āmikum.

(Mindez) a te élvezetedre és az állataidnak szól.

فَاِذَا جَاۤءَتِ الطَّاۤمَّةُ الْكُبْرٰىۖ

fa iżā jā'atiṭ-ṭāmmatul-kubrā.

Amikor eljön a nagy csapás (az Ítélet Napja),

يَوْمَ يَتَذَكَّرُ الْاِنْسَانُ مَا سَعٰىۙ

yauma yatażakkarul-insānu mā sa‘ā.

nevezetesen azon a napon, (amikor) az emberek emlékeznek arra, amit tettek,

وَبُرِّزَتِ الْجَحِيْمُ لِمَنْ يَّرٰى

wa burrizatil-jaḥīmu limay yarā.

és a pokol tisztán látható volt mindenkinek, aki látta.

فَاَمَّا مَنْ طَغٰىۖ

fa ammā man ṭagā.

Tehát azokról, akik túllépik a határokat,

وَاٰثَرَ الْحَيٰوةَ الدُّنْيَاۙ

wa āṡaral-ḥayātad-dun-yā.

és előtérbe helyezni a világi életet,

فَاِنَّ الْجَحِيْمَ هِيَ الْمَأْوٰىۗ

fa innal-jaḥīma hiyal-ma'wā.

akkor valóban a pokol az ő lakhelye.

وَاَمَّا مَنْ خَافَ مَقَامَ رَبِّهٖ وَنَهَى النَّفْسَ عَنِ الْهَوٰىۙ

wa ammā man khāfa maqāma rabbihī wa nahan-nafsa ‘anil-hawā.

És azok, akik félik Uruk nagyságát és tartózkodnak vágyaiktól,

فَاِنَّ الْجَنَّةَ هِيَ الْمَأْوٰىۗ

fa innal-jannata hiyal-ma'wā.

akkor valóban a Paradicsom az ő lakhelye.

يَسْـَٔلُوْنَكَ عَنِ السَّاعَةِ اَيَّانَ مُرْسٰىهَاۗ

yas'alūnaka ‘anis-sā‘ati ayyāna mursāhā.

Ők (a hitetlenek) kérdeznek téged (ó, Mohamed) az Óráról: „Mikor jön el az?”

فِيْمَ اَنْتَ مِنْ ذِكْرٰىهَاۗ

fīma anta min żikrāhā.

Miért kell megemlíteni (az időpontot)?

اِلٰى رَبِّكَ مُنْتَهٰىهَاۗ

ilā rabbika muntahāhā.

Uradhoz (visszatért) a vég (idő).

اِنَّمَآ اَنْتَ مُنْذِرُ مَنْ يَّخْشٰىهَاۗ

innamā anta munżiru may yakhsyāhā.

Te (Mohamed) csak figyelmeztető vagy azok számára, akik félik őt (az Ítélet Napját).

كَاَنَّهُمْ يَوْمَ يَرَوْنَهَا لَمْ يَلْبَثُوْٓا اِلَّا عَشِيَّةً اَوْ ضُحٰىهَا ࣖ

ka'annahum yauma yaraunahā lam yalbaṡū illā ‘asyiyyatan au ḍuḥāhā.

Azon a napon, amikor meglátják az Órát (annak intenzív légköre miatt), úgy fog tűnni nekik, mintha csak (rövid ideig) este vagy reggel maradtak volna.