Q.S Al-Jinn (اَلْجِنّ) - 28 Versek száma

قُلْ اُوْحِيَ اِلَيَّ اَنَّهُ اسْتَمَعَ نَفَرٌ مِّنَ الْجِنِّ فَقَالُوْٓا اِنَّا سَمِعْنَا قُرْاٰنًا عَجَبًاۙ

qul ūḥiya ilayya annahustama‘a nafarum minal-jinni fa qālū innā sami‘nā qur'ānan ‘ajabā(n).

Mondd (Mohamed): „Kinyilatkoztatást kapott tőlem, hogy egy csoport dzsinn hallgatta (a recitálást)”, majd azt mondták: „Csodálatos recitálást hallottunk (a Koránból),”

يَّهْدِيْٓ اِلَى الرُّشْدِ فَاٰمَنَّا بِهٖۗ وَلَنْ نُّشْرِكَ بِرَبِّنَآ اَحَدًاۖ

yahdī ilar-rusydi fa'āmannā bih(ī), wa lan nusyrika birabbinā aḥadā(n).

(aki) a helyes útra vezet minket, akkor hiszünk benne. És soha nem fogunk semmit sem társítani az Urunk mellé,

وَّاَنَّهٗ تَعٰلٰى جَدُّ رَبِّنَا مَا اتَّخَذَ صَاحِبَةً وَّلَا وَلَدًاۖ

wa annahū ta‘ālā jaddu rabbinā mattakhaża ṣāḥibataw wa lā waladā(n).

és bizony, magasztos a mi Urunk fensége, nincs felesége és nincsenek gyermekei."

وَّاَنَّهٗ كَانَ يَقُوْلُ سَفِيْهُنَا عَلَى اللّٰهِ شَطَطًاۖ

wa annahū kāna yaqūlu safīhunā ‘alallāhi syaṭaṭā(n).

És bizony, a közöttünk élő ostobák mindig olyan (szavakat) mondtak, amelyek túllépték Allah előtt a határokat,

وَّاَنَّا ظَنَنَّآ اَنْ لَّنْ تَقُوْلَ الْاِنْسُ وَالْجِنُّ عَلَى اللّٰهِ كَذِبًاۙ

wa annā ẓanannā allan taqūlal-insu wal-jinnu ‘alallāhi każibā(n).

És valóban azt gondoltuk, hogy sem az emberiség, sem a dzsinnek nem fognak hamis szót ejteni Allah ellen,

وَّاَنَّهٗ كَانَ رِجَالٌ مِّنَ الْاِنْسِ يَعُوْذُوْنَ بِرِجَالٍ مِّنَ الْجِنِّ فَزَادُوْهُمْ رَهَقًاۖ

wa annahū kāna rijālum minal insi ya‘ūżūna birijālim minal-jinni fa zādūhum rahaqā(n).

és valóban voltak az emberek között olyanok, akik védelmet kértek egyes emberektől a dzsinnek elől, de azok (dzsinnek) még jobban félrevezették őket (az embereket).

وَّاَنَّهُمْ ظَنُّوْا كَمَا ظَنَنْتُمْ اَنْ لَّنْ يَّبْعَثَ اللّٰهُ اَحَدًاۖ

wa annahum ẓannū kamā ẓanantum allay yab‘aṡallāhu aḥadā(n).

És valóban, ők (a dzsinnek) úgy gondolkodnak, mint ti (Mekka politeistái), akik szintén azt gondoljátok, hogy Allah senkit sem fog feltámasztani (a Feltámadás Napján).

وَّاَنَّا لَمَسْنَا السَّمَاۤءَ فَوَجَدْنٰهَا مُلِئَتْ حَرَسًا شَدِيْدًا وَّشُهُبًاۖ

wa annā lamasnas-samā'a fa wajadnāhā muli'at ḥarasan syadīdaw wa syuhubā(n).

És valóban, mi (dzsinnek) megpróbáltuk megismerni (az) ég titkait, így tele találtuk erős őrökkel és tüzes nyilakkal,

وَّاَنَّا كُنَّا نَقْعُدُ مِنْهَا مَقَاعِدَ لِلسَّمْعِۗ فَمَنْ يَّسْتَمِعِ الْاٰنَ يَجِدْ لَهٗ شِهَابًا رَّصَدًاۖ

wa annā kunnā naq‘udu minhā maqā‘ida lis-sam‘(i), famay yastami‘il-āna yajid lahū syihābar raṣadā(n).

és valóban, mi (dzsinnek) régen több helyet is elfoglalhattunk az égen, hogy hallgatózzunk (a hírekben). De most bárki (megpróbál) hallgatózni (így), biztosan tüzes nyilakat talál, amelyek leselkednek (hogy megégessék őt).

وَّاَنَّا لَا نَدْرِيْٓ اَشَرٌّ اُرِيْدَ بِمَنْ فِى الْاَرْضِ اَمْ اَرَادَ بِهِمْ رَبُّهُمْ رَشَدًاۙ

wa annā lā nadrī asyarrun urīda biman fil-arḍi am arāda bihim rabbuhum rasyadā(n).

És valóban, mi (dzsinnek) nem tudjuk (ennek a védelemnek a létezését), hogy a földön élő emberek a rosszat kívánják-e, vagy az Uruk jót akar-e nekik.

وَّاَنَّا مِنَّا الصّٰلِحُوْنَ وَمِنَّا دُوْنَ ذٰلِكَۗ كُنَّا طَرَاۤىِٕقَ قِدَدًاۙ

wa annā minnaṣ-ṣāliḥūna wa minnā dūna żālik(a), kunnā ṭarā'iqa qidadā(n).

És bizony, közöttünk (dzsinnek) vannak igazak és vannak ellenszegülők, és különböző utakat követünk.

وَّاَنَّا ظَنَنَّآ اَنْ لَّنْ نُّعْجِزَ اللّٰهَ فِى الْاَرْضِ وَلَنْ نُّعْجِزَهٗ هَرَبًاۖ

wa annā ẓanannā allan nu‘jizallāha fil-arḍi wa lan nu‘jizahū harabā(n).

És valóban, mi (dzsinnek) gyanítottuk, hogy nem leszünk képesek elmenekülni Allah (hatalma elől) a földön, és (is) nem leszünk képesek elmenekülni (előle) (is).

وَّاَنَّا لَمَّا سَمِعْنَا الْهُدٰىٓ اٰمَنَّا بِهٖۗ فَمَنْ يُّؤْمِنْۢ بِرَبِّهٖ فَلَا يَخَافُ بَخْسًا وَّلَا رَهَقًاۖ

wa annā lammā sami‘nal-hudā āmannā bih(ī), famay yu'mim birabbihī falā yakhāfu bakhsaw wa lā rahaqā(n).

És valóban, amikor mi (dzsinnek) hallottuk a (Korán) útmutatását, hittünk benne. Tehát aki hisz Istenben, annak nem kell félnie a veszteségtől vagy a bűntől.

وَّاَنَّا مِنَّا الْمُسْلِمُوْنَ وَمِنَّا الْقٰسِطُوْنَۗ فَمَنْ اَسْلَمَ فَاُولٰۤىِٕكَ تَحَرَّوْا رَشَدًا

wa annā minnal-muslimūna wa minnal-qāsiṭūn(a), faman aslama fa ulā'ika taḥarrau rasyadā(n).

És vannak közöttünk muszlimok és olyanok, akik eltérnek az igazságtól. Akik muszlimok, azok az egyenes utat választották.

وَاَمَّا الْقٰسِطُوْنَ فَكَانُوْا لِجَهَنَّمَ حَطَبًاۙ

wa ammal-qāsiṭūna fa kānū lijahannama ḥaṭabā(n).

És akik eltérnek az igazságtól, azok a Pokol tüzelőanyagává válnak.”

وَّاَنْ لَّوِ اسْتَقَامُوْا عَلَى الطَّرِيْقَةِ لَاَسْقَيْنٰهُمْ مَّاۤءً غَدَقًاۙ

wa allawistaqāmū ‘alaṭ-ṭarīqati la'asqaināhum mā'an gadaqā(n).

És ha továbbra is egyenesen azon az úton (az iszlám valláson) jártak volna, elegendő vizet adtunk volna nekik.

لِّنَفْتِنَهُمْ فِيْهِۗ وَمَنْ يُّعْرِضْ عَنْ ذِكْرِ رَبِّهٖ يَسْلُكْهُ عَذَابًا صَعَدًاۙ

linaftinahum fīh(i), wa may yu‘riḍ ‘an żikri rabbihī yasluk-hu ‘ażāban ṣa‘adā(n).

Így (próbára tesszük őket). És aki elfordul Ura figyelmeztetésétől, azt bizony nagyon súlyos büntetéssel sújtja.

وَّاَنَّ الْمَسٰجِدَ لِلّٰهِ فَلَا تَدْعُوْا مَعَ اللّٰهِ اَحَدًاۖ

wa annal-masājida lillāhi falā tad‘ū ma‘allāhi aḥadā(n).

És bizony a mecsetek Allahéi. Tehát ne imádjatok benne semmit Allahon kívül.

وَّاَنَّهٗ لَمَّا قَامَ عَبْدُ اللّٰهِ يَدْعُوْهُ كَادُوْا يَكُوْنُوْنَ عَلَيْهِ لِبَدًاۗ ࣖ

wa annahū lammā qāma ‘abdullāhi yad‘ūhu kādū yakūnūna ‘alaihi libadā(n).

És valóban, amikor Allah szolgája (Mohamed) felállt, hogy imádja Őt (imát végezzen), ők (a dzsinnek) körülvették.

قُلْ اِنَّمَآ اَدْعُوْا رَبِّيْ وَلَآ اُشْرِكُ بِهٖٓ اَحَدًا

qul innamā ad‘ū rabbī wa lā usyriku bihī aḥadā(n).

Mondd (Mohamed): „Bizony, csak az Uramat imádom, és nem társítok mellé semmit.”

قُلْ اِنِّيْ لَآ اَمْلِكُ لَكُمْ ضَرًّا وَّلَا رَشَدًا

qul innī lā amliku lakum ḍarraw wa lā rasyadā(n).

Mondd (Mohamed): „Nincs hatalmamban ellenállni a bajnak, vagy jót hozni nektek.”

قُلْ اِنِّيْ لَنْ يُّجِيْرَنِيْ مِنَ اللّٰهِ اَحَدٌ ەۙ وَّلَنْ اَجِدَ مِنْ دُوْنِهٖ مُلْتَحَدًا ۙ

qul innī lay yujīranī minallāhi aḥad(un), wa lan ajida min dūnihī multaḥadā(n).

Mondd (ó, Mohamed): „Bizony, semmi sem védhet meg engem Allahtól, és nem találok más menedéket, csak Tőle.

اِلَّا بَلٰغًا مِّنَ اللّٰهِ وَرِسٰلٰتِهٖۗ وَمَنْ يَّعْصِ اللّٰهَ وَرَسُوْلَهٗ فَاِنَّ لَهٗ نَارَ جَهَنَّمَ خٰلِدِيْنَ فِيْهَآ اَبَدًاۗ

illā balāgam minallāhi wa risālātih(ī), wa may ya‘ṣillāha wa rasūlahū fa inna lahū nāra jahannama khālidīna fīhā abadā(n).

(Én csak) Allahtól és az Ő üzenetétől közvetítek (figyelmeztetést). Aki pedig nem engedelmeskedik Allahnak és az Ő Küldöttének, az a Pokol büntetését kapja, és örökre ott marad.”

حَتّٰىٓ اِذَا رَاَوْا مَا يُوْعَدُوْنَ فَسَيَعْلَمُوْنَ مَنْ اَضْعَفُ نَاصِرًا وَّاَقَلُّ عَدَدًاۗ

Ḥattā iżā ra'au mā yū‘adūna fasaya‘lamūna man aḍ‘afu nāṣiraw wa aqallu ‘adadā(n).

Hogy amikor meglátják (a rájuk leselkedő büntetést), akkor tudják meg, kinek a segítői gyengébbek és kevesebben vannak.

قُلْ اِنْ اَدْرِيْٓ اَقَرِيْبٌ مَّا تُوْعَدُوْنَ اَمْ يَجْعَلُ لَهٗ رَبِّيْٓ اَمَدًا

qul in adrī aqarībum mā tū‘adūna am yaj‘alu lahū rabbī amadā(n).

Mondd (ó, Mohamed): „Nem tudom, hogy a büntetés, amellyel fenyegetnek, közel van-e, vagy az Uram kijelölt-e még egy eljövendő időt.”

عٰلِمُ الْغَيْبِ فَلَا يُظْهِرُ عَلٰى غَيْبِهٖٓ اَحَدًاۙ

‘Ālimul-gaibi falā yuẓhiru ‘alā gaibihī aḥadā(n).

Ismeri a láthatatlant, de nem tárja fel senki előtt.

اِلَّا مَنِ ارْتَضٰى مِنْ رَّسُوْلٍ فَاِنَّهٗ يَسْلُكُ مِنْۢ بَيْنِ يَدَيْهِ وَمِنْ خَلْفِهٖ رَصَدًاۙ

illā manirtaḍā mir rasūlin fa innahū yasluku mim baini yadaihi wa min khalfihī raṣadā(n).

Az apostolokon kívül, akiket helyesel, valóban őröket (angyalok) küldött eléjük és mögéjük.

لِّيَعْلَمَ اَنْ قَدْ اَبْلَغُوْا رِسٰلٰتِ رَبِّهِمْ وَاَحَاطَ بِمَا لَدَيْهِمْ وَاَحْصٰى كُلَّ شَيْءٍ عَدَدًا ࣖ

liya‘lama an qad ablagū risālāti rabbihim wa aḥāṭa bimā ladaihim wa aḥṣā kulla syai'in ‘adadā(n).

Hogy tudja, a küldöttek valóban közvetítették Uruk üzenetét, és (tudása) magában foglalja azt, ami velük van, és Ő felsorol mindent egyenként.