Qari
Murottal Audio
طٰهٰ ۚ
Ṭāhā.
Thaha
مَآ اَنْزَلْنَا عَلَيْكَ الْقُرْاٰنَ لِتَشْقٰٓى ۙ
mā anzalnā ‘alaikal-qur'āna litasyqā.
Nem azért küldtük le neked (Mohamednek) ezt a Koránt, hogy bajba kerülj;
اِلَّا تَذْكِرَةً لِّمَنْ يَّخْشٰى ۙ
illā tażkiratal limay yakhsyā.
de figyelmeztetésül azoknak, akik félik (Allaht),
تَنْزِيْلًا مِّمَّنْ خَلَقَ الْاَرْضَ وَالسَّمٰوٰتِ الْعُلٰى ۗ
tanzīlam mimman khalaqal-arḍa was-samāwātil-‘ulā.
attól (Allahtól) származott, aki a földet és a magas eget teremtette,
اَلرَّحْمٰنُ عَلَى الْعَرْشِ اسْتَوٰى
ar- raḥmānu ‘alal-‘arsyistawā.
(nevezetesen) a Legkegyesebb, aki a Trón felett lakozik.
لَهٗ مَا فِى السَّمٰوٰتِ وَمَا فِى الْاَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا وَمَا تَحْتَ الثَّرٰى
lahū mā fis-samāwāti wa mā fil-arḍi wa mā bainahumā wa mā taḥtaṡ-ṡarā.
Övé mindaz, ami az egekben van, ami a földön van, ami a kettő között van, és ami a föld alatt van.
وَاِنْ تَجْهَرْ بِالْقَوْلِ فَاِنَّهٗ يَعْلَمُ السِّرَّ وَاَخْفٰى
wa in tajhar bil-qauli fa innahū ya‘lamus-sirra wa akhfā.
És ha hangosan szólsz, bizony, Ő ismeri a titkot és azt, ami még rejtettebb.
اَللّٰهُ لَآ اِلٰهَ اِلَّا هُوَۗ لَهُ الْاَسْمَاۤءُ الْحُسْنٰى
allāhu lā ilāha illā huw(a), lahul-asmā'ul-ḥusnā.
(Ő) Allah, nincs más isten, csak Ő, akinek a legjobb nevei vannak.
وَهَلْ اَتٰىكَ حَدِيْثُ مُوْسٰى ۘ
wa hal atāka ḥadīṡu mūsā.
És eljutott hozzád Mózes története?
اِذْ رَاٰ نَارًا فَقَالَ لِاَهْلِهِ امْكُثُوْٓا اِنِّيْٓ اٰنَسْتُ نَارًا لَّعَلِّيْٓ اٰتِيْكُمْ مِّنْهَا بِقَبَسٍ اَوْ اَجِدُ عَلَى النَّارِ هُدًى
iż ra'ā nāran fa qāla li'ahlihimkuṡū innī ānastu nāral la‘allī ātīkum minhā biqabasin au ajidu ‘alan-nāri hudā(n).
Amikor (Mózes) meglátta a tüzet, így szólt családjához: „Maradjatok (itt), valóban látom a tüzet, remélem, tudok egy kis lángot hozni nektek, vagy útmutatást kapok a tűz helyén.”
فَلَمَّآ اَتٰىهَا نُوْدِيَ يٰمُوْسٰٓى ۙ
falammā atāhā nūdiya yā mūsā.
Amikor tehát odaért hozzá (a tűz helyére), így szólították: „Ó, Mózes!
اِنِّيْٓ اَنَا۠ رَبُّكَ فَاخْلَعْ نَعْلَيْكَۚ اِنَّكَ بِالْوَادِ الْمُقَدَّسِ طُوًى ۗ
innī ana rabbuka fakhla‘ na‘laika innaka bil-wādil-muqaddasi ṭuwā(n).
Bizony, én vagyok a te Istened, engedd el hát két átkodat, mert valóban a szent völgyben, Tuwában vagy.
وَاَنَا اخْتَرْتُكَ فَاسْتَمِعْ لِمَا يُوْحٰى
wa anakhtartuka fastami‘ limā yūḥā.
És téged választottalak ki, figyelj hát arra, ami kinyilatkoztatásra kerül (neked).
اِنَّنِيْٓ اَنَا اللّٰهُ لَآ اِلٰهَ اِلَّآ اَنَا۠ فَاعْبُدْنِيْۙ وَاَقِمِ الصَّلٰوةَ لِذِكْرِيْ
innanī anallāhu lā ilāha illā ana fa‘budnī, wa aqimiṣ-ṣalāta liżikrī.
Bizony, Én vagyok Allah, nincs más isten, csak Én, ezért imádjatok engem, és imádkozzatok, hogy megemlékezzetek rólam.
اِنَّ السَّاعَةَ اٰتِيَةٌ اَكَادُ اُخْفِيْهَا لِتُجْزٰى كُلُّ نَفْسٍۢ بِمَا تَسْعٰى
innas-sā‘ata ātiyatun akādu ukhfīhā litujzā kullu nafsim bimā tas‘ā.
Bizony, eljön az Óra, titokban fogom tartani, hogy mindenki a megérdemelt jutalma szerint részesüljön.
فَلَا يَصُدَّنَّكَ عَنْهَا مَنْ لَّا يُؤْمِنُ بِهَا وَاتَّبَعَ هَوٰىهُ فَتَرْدٰى
falā yaṣuddannaka ‘anhā mal lā yu'minu bihā wattaba‘a hawāhu fa tardā.
Ne hagyjátok hát, hogy elforduljanak tőletek (az Ítélet Napjától) azok, akik nem hisznek benne, és azok, akik a saját kívánságaikat követik, ami miatt elvesztek.”
وَمَا تِلْكَ بِيَمِيْنِكَ يٰمُوْسٰى
wa mā tilka biyamīnika yā mūsā.
„És mi van a jobb kezedben, ó, Mózes?”
قَالَ هِيَ عَصَايَۚ اَتَوَكَّؤُا عَلَيْهَا وَاَهُشُّ بِهَا عَلٰى غَنَمِيْ وَلِيَ فِيْهَا مَاٰرِبُ اُخْرٰى
qāla hiya ‘aṣāy(a), atwakka'u ‘alaihā wa ahusysyu bihā ‘alā ganamī wa liya fīhā ma'āribu ukhrā.
(Mózes) azt mondta: „Ez az én botom, erre támaszkodom, és (leveleket) verek vele a kecskéimnek, és még több hasznom származik belőle.”
قَالَ اَلْقِهَا يٰمُوْسٰى
qāla alqihā yā mūsā.
(Allah) azt mondta: „Dobd el őt, ó, Mózes!”
فَاَلْقٰىهَا فَاِذَا هِيَ حَيَّةٌ تَسْعٰى
fa alqāhā fa iżā hiya ḥayyatun tas‘ā.
Aztán (Mózes) eldobta a botot, és az hirtelen gyorsan mászó kígyóvá változott.
قَالَ خُذْهَا وَلَا تَخَفْۗ سَنُعِيْدُهَا سِيْرَتَهَا الْاُوْلٰى
qāla khużhā wa lā takhaf, sanu‘īduhā sīratahal-ūlā.
(Allah) azt mondta: „Fogjátok meg őt, és ne féljetek, visszaadjuk eredeti állapotába.”
وَاضْمُمْ يَدَكَ اِلٰى جَنَاحِكَ تَخْرُجْ بَيْضَاۤءَ مِنْ غَيْرِ سُوْۤءٍ اٰيَةً اُخْرٰىۙ
waḍmum yadaka ilā janāḥika takhruj baiḍā'a min gairi sū'in āyatan ukhrā.
és tedd a kezed a hónaljad alá, fehér (ragyogó) lesz belőle, hibák nélkül, mint egy újabb csoda,
لِنُرِيَكَ مِنْ اٰيٰتِنَا الْكُبْرٰى ۚ
linuriyaka min āyātinal-kubrā.
hogy megmutassunk nektek (néhányat) nagy jeleink közül,
اِذْهَبْ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰى ࣖ
iżhab ilā fir‘auna innahū ṭagā.
Menj a fáraóhoz; valóban átlépte a határt.
قَالَ رَبِّ اشْرَحْ لِيْ صَدْرِيْ ۙ
qāla rabbisyraḥ lī ṣadrī.
(Mózes) azt mondta: „Uram, tágítsd ki mellkasomat,
وَيَسِّرْ لِيْٓ اَمْرِيْ ۙ
wa yassir lī amrī.
és megkönnyítsd a dolgomat,
وَاحْلُلْ عُقْدَةً مِّنْ لِّسَانِيْ ۙ
waḥlul ‘uqdatam mil lisānī.
és távolítsd el a merevséget a nyelvemről,
يَفْقَهُوْا قَوْلِيْ ۖ
yafqahū qaulī.
hogy megértsék szavaimat,
وَاجْعَلْ لِّيْ وَزِيْرًا مِّنْ اَهْلِيْ ۙ
waj‘al lī wazīram min ahlī.
és tegyél engem a családom szolgájává,
هٰرُوْنَ اَخِى ۙ
hārūna akhī.
(nevezetesen) Áron, a testvérem,
اشْدُدْ بِهٖٓ اَزْرِيْ ۙ
usydud bihī azrī.
erősítsem erőmet (létével)
وَاَشْرِكْهُ فِيْٓ اَمْرِيْ ۙ
wa asyrik-hu fī amrī.
és barátommá teszem őt az ügyeimben,
كَيْ نُسَبِّحَكَ كَثِيْرًا ۙ
kai nusabbiḥaka kaṡīrā(n).
hogy nagyon dicsőíthessünk Téged,
وَّنَذْكُرَكَ كَثِيْرًا ۗ
wa nażkuraka kaṡīrā(n).
és sokat emlékezem Rád,
اِنَّكَ كُنْتَ بِنَا بَصِيْرًا
innaka kunta binā baṣīrā(n).
Bizony, Te mindent látsz (a helyzetünket).”
قَالَ قَدْ اُوْتِيْتَ سُؤْلَكَ يٰمُوْسٰى
qāla qad ūtīta su'laka yā mūsā.
(Allah) azt mondta: „Bizony, kérésed teljesült, ó, Mózes!
وَلَقَدْ مَنَنَّا عَلَيْكَ مَرَّةً اُخْرٰىٓ ۙ
wa laqad manannā ‘alaika marratan ukhrā.
És bizony, máskor is kegyben részesítettünk titeket (ezelőtt),
اِذْ اَوْحَيْنَآ اِلٰٓى اُمِّكَ مَا يُوْحٰىٓ ۙ
iż auḥainā ilā ummika mā yūḥā.
(nevezetesen) amikor valami ihletett dologgal ihletet anyádnak szenteltük,
اَنِ اقْذِفِيْهِ فِى التَّابُوْتِ فَاقْذِفِيْهِ فِى الْيَمِّ فَلْيُلْقِهِ الْيَمُّ بِالسَّاحِلِ يَأْخُذْهُ عَدُوٌّ لِّيْ وَعَدُوٌّ لَّهٗ ۗوَاَلْقَيْتُ عَلَيْكَ مَحَبَّةً مِّنِّيْ ەۚ وَلِتُصْنَعَ عَلٰى عَيْنِيْ ۘ
aniqżifīhi fit-tābūti faqżifīhi fil-yammi falyulqihil-yammu bis-sāḥili ya'khużhu ‘aduwwul lī wa ‘aduwwul lah(ū), wa alqaitu ‘alaika maḥabbatam minnī, wa lituṣna‘a ‘alā ‘ainī.
(vagyis) tedd őt (Mózest) egy ládába, majd dobd a folyóba (Nílusba), majd hagyd, hogy a folyó (áradat) a partra vigye, és elfogja őt (a fáraó), az én ellenségem, és az ő ellenségei is. Megajándékoztalak titeket a tőlem áradó szeretettel; és hogy az én felügyeletem alatt nevelkedhessetek.
اِذْ تَمْشِيْٓ اُخْتُكَ فَتَقُوْلُ هَلْ اَدُلُّكُمْ عَلٰى مَنْ يَّكْفُلُهٗ ۗفَرَجَعْنٰكَ اِلٰٓى اُمِّكَ كَيْ تَقَرَّ عَيْنُهَا وَلَا تَحْزَنَ ەۗ وَقَتَلْتَ نَفْسًا فَنَجَّيْنٰكَ مِنَ الْغَمِّ وَفَتَنّٰكَ فُتُوْنًا ەۗ فَلَبِثْتَ سِنِيْنَ فِيْٓ اَهْلِ مَدْيَنَ ەۙ ثُمَّ جِئْتَ عَلٰى قَدَرٍ يّٰمُوْسٰى
iż tamsyī ukhtuka fa taqūlu hal adullukum ‘alā may yakfuluh(ū), fa raja‘nāka ilā ummika kai taqarra ‘ainuhā wa lā taḥzan(a), wa qatalta nafsan fa najjaināka minal-gammi wa fatannāka futūnā(n), fa labiṡta sinīna fī ahli madyan(a), ṡumma ji'ta ‘alā qadariy yā mūsā.
(Vagyis) amikor a húgod elindult, azt mondta (a fáraó családjának): „Megmutathatom nektek azt a személyt, aki gondoskodni fog róla?” Visszaadtunk titeket anyátoknak, hogy boldog legyen a szíve, és ne legyen szomorú. És egyszer megöltetek valakit, aztán megmentettünk titeket (nagy) megpróbáltatásoktól, és számos (nehéz) próbával próbára tettünk titeket; aztán évekig éltetek Medián népe között, majd te, ó, Mózes, eljöttél a meghatározott időben,
وَاصْطَنَعْتُكَ لِنَفْسِيْۚ
wasṭana‘tuka linafsī.
és téged (küldöttnek) választottalak magamnak.
اِذْهَبْ اَنْتَ وَاَخُوْكَ بِاٰيٰتِيْ وَلَا تَنِيَا فِيْ ذِكْرِيْۚ
iżhab anta wa akhūka bi'āyātī wa lā taniyā fī żikrī.
Menjetek, te és a testvéred, vigyétek az Én (hatalmi) jeleimet, és ne feledkezzetek meg rólam mindketten;
اِذْهَبَآ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰىۚ
iżhabā ilā fir‘auna innahū ṭagā.
Menjetek mindketten a fáraóhoz, mert valóban átlépte a határt;
فَقُوْلَا لَهٗ قَوْلًا لَّيِّنًا لَّعَلَّهٗ يَتَذَكَّرُ اَوْ يَخْشٰى
fa qūlā lahū qaulal layyinal la‘allahū yatażakkaru au yakhsyā.
Beszélj hát vele (a fáraóval) szelíd szavakkal, talán tudatában lesz ennek, vagy félni fog.
قَالَا رَبَّنَآ اِنَّنَا نَخَافُ اَنْ يَّفْرُطَ عَلَيْنَآ اَوْ اَنْ يَّطْغٰى
qālā rabbanā innanā nakhāfu ay yafruṭa ‘alainā au ay yaṭgā.
Mindketten azt mondták: „Urunk, valóban attól félünk, hogy hamarosan megbüntet minket, vagy hogy minden határon túlra jut.”
قَالَ لَا تَخَافَآ اِنَّنِيْ مَعَكُمَآ اَسْمَعُ وَاَرٰى
qāla lā takhāfā innanī ma‘akumā asma‘u wa arā.
(Allah) azt mondta: „Ne aggódjatok, bizony, én mindkettőtökkel vagyok, hallok és látok.”
فَأْتِيٰهُ فَقُوْلَآ اِنَّا رَسُوْلَا رَبِّكَ فَاَرْسِلْ مَعَنَا بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ ەۙ وَلَا تُعَذِّبْهُمْۗ قَدْ جِئْنٰكَ بِاٰيَةٍ مِّنْ رَّبِّكَ ۗوَالسَّلٰمُ عَلٰى مَنِ اتَّبَعَ الْهُدٰى
fa'tiyāhu fa qūlā innā rasūlā rabbika fa arsil ma‘anā banī isrā'īl(a), wa lā tu‘ażżibhum, qad ji'nāka bi'āyatim mir rabbik(a), was-salāmu ‘alā manittaba‘al-hudā.
Tehát mindketten odamentek hozzá (a fáraóhoz), és azt mondjátok: „Bizony, mindketten a ti Uratok küldöttei vagyunk, engedjétek hát, hogy Izrael fiai velünk jöjjenek, és ne kínozzátok őket. Bizony, eljöttünk hozzátok (apostoli mivoltunk) bizonyítékával a ti Uratoktól. És üdvösség adatik azoknak, akik követik az utasításokat.
اِنَّا قَدْ اُوْحِيَ اِلَيْنَآ اَنَّ الْعَذَابَ عَلٰى مَنْ كَذَّبَ وَتَوَلّٰى
innā qad ūḥiya ilainā annal-‘ażāba ‘alā man każżaba wa tawallā.
Bizony, kinyilatkoztatták nekünk, hogy a büntetés azokra vonatkozik, akik tagadják (az általunk hozott vallás tanításait) és elfordulnak (nem törődnek vele).”
قَالَ فَمَنْ رَّبُّكُمَا يٰمُوْسٰى
qāla famar rabbukumā yā mūsā.
(A fáraó) azt mondta: „Ki a ti Uratok, ó, Mózes?”
قَالَ رَبُّنَا الَّذِيْٓ اَعْطٰى كُلَّ شَيْءٍ خَلْقَهٗ ثُمَّ هَدٰى
qāla rabbunal-lażī a‘ṭā kulla syai'in khalqahū ṡumma hadā.
(Mózes) így válaszolt: „A mi Urunk (Isten) az, aki mindennek formát adott, majd útmutatást adott.”
قَالَ فَمَا بَالُ الْقُرُوْنِ الْاُوْلٰى
qāla famā bālul-qurūnil-ūlā.
(A fáraó) azt mondta: „Milyen volt tehát az ókori emberek helyzete?”
قَالَ عِلْمُهَا عِنْدَ رَبِّيْ فِيْ كِتٰبٍۚ لَا يَضِلُّ رَبِّيْ وَلَا يَنْسَىۖ
qāla ‘ilmuhā ‘inda rabbī fī kitāb(in), lā yaḍillu rabbī wa lā yansā.
(Mózes) így válaszolt: „Ennek ismerete az én Uramnál van, egy Könyvben (Lauh Mahfuzh), az én Uram nem fog hibázni, és nem felejteni;
الَّذِيْ جَعَلَ لَكُمُ الْاَرْضَ مَهْدًا وَّسَلَكَ لَكُمْ فِيْهَا سُبُلًا وَّاَنْزَلَ مِنَ السَّمَاۤءِ مَاۤءًۗ فَاَخْرَجْنَا بِهٖٓ اَزْوَاجًا مِّنْ نَّبَاتٍ شَتّٰى
al-lażī ja‘ala lakumul-arḍa mahdaw wa salaka lakum fīhā subulaw wa anzala minas-samā'i mā'ā(n), fa akhrajnā bihī azwājam min nabātin syattā.
(Isten) Aki nyugvóhelyül tette a földet nektek, és ösvényeket készített rajta nektek, és vizet (esőt) bocsát le az égből.” Aztán vele (az esővel) különféle növényeket termesztünk.
كُلُوْا وَارْعَوْا اَنْعَامَكُمْ ۗاِنَّ فِيْ ذٰلِكَ لَاٰيٰتٍ لِّاُولِى النُّهٰى ࣖ
kulū war‘au an‘āmakum, inna fī żālika la'āyātil li'ulin-nuhā.
Egyétek és legeltessétek az állataitokat! Bizony, ebben vannak (Allah nagyságának) jelei azok számára, akik értenek.
۞ مِنْهَا خَلَقْنٰكُمْ وَفِيْهَا نُعِيْدُكُمْ وَمِنْهَا نُخْرِجُكُمْ تَارَةً اُخْرٰى
minhā khalaqnākum wa fīhā nu‘īdukum wa minhā nukhrijukum tāratan ukhrā.
Ebből (a földből) teremtettünk titeket, és oda térítünk vissza titeket, és onnan hozunk ki titeket egy másik időben.
وَلَقَدْ اَرَيْنٰهُ اٰيٰتِنَا كُلَّهَا فَكَذَّبَ وَاَبٰى
wa laqad araināhu āyātinā kullahā fa każżaba wa abā.
És valóban, megmutattuk neki (a fáraónak) minden (nagyságunk) jelét, de ő tagadta és vonakodott (elfogadni az igazságot).
قَالَ اَجِئْتَنَا لِتُخْرِجَنَا مِنْ اَرْضِنَا بِسِحْرِكَ يٰمُوْسٰى
qāla aji'tanā litukhrijanā min arḍinā bisiḥrika yā mūsā.
(A fáraó) azt mondta: „Azért jöttél hozzánk, hogy varázslatoddal kiűzz minket földünkről, ó, Mózes?”
فَلَنَأْتِيَنَّكَ بِسِحْرٍ مِّثْلِهٖ فَاجْعَلْ بَيْنَنَا وَبَيْنَكَ مَوْعِدًا لَّا نُخْلِفُهٗ نَحْنُ وَلَآ اَنْتَ مَكَانًا سُوًى
fa lana'tiyannaka bisiḥrim miṡlihī faj‘al bainanā wa bainaka mau‘idal lā nukhlifuhū naḥnu wa lā anta makānan suwā(n).
Szóval biztosan elhozunk majd nektek ilyen varázslatot, úgyhogy egyeztessetek meg egy találkozóról köztetek, amit mi nem sértünk meg, és sem te (sem) nem, nyílt helyen."
قَالَ مَوْعِدُكُمْ يَوْمُ الزِّيْنَةِ وَاَنْ يُّحْشَرَ النَّاسُ ضُحًى
qāla mau‘idukum yaumuz-zīnati wa ay yuḥsyaran-nāsu ḍuḥā(n).
(Mózes) azt mondta: „A (veletek való találkozásunk) ideje ünnepnap, és reggel (duha) gyűljön össze a nép.”
فَتَوَلّٰى فِرْعَوْنُ فَجَمَعَ كَيْدَهٗ ثُمَّ اَتٰى
fa tawallā fir‘aunu fa jama‘a kaidahū ṡumma atā.
A fáraó tehát elhagyta (azt a helyet), majd tervet szőtt, és visszatért (a kitűzött napon).
قَالَ لَهُمْ مُّوْسٰى وَيْلَكُمْ لَا تَفْتَرُوْا عَلَى اللّٰهِ كَذِبًا فَيُسْحِتَكُمْ بِعَذَابٍۚ وَقَدْ خَابَ مَنِ افْتَرٰى
qāla lahum mūsā wailakum lā taftarū ‘alallāhi każiban fa yusḥitakum bi‘ażab(in), wa qad khāba maniftarā.
Mózes azt mondta nekik (a mágusoknak): „Jaj nektek! Ne hazudjatok Allah ellen, nehogy büntetéssel pusztítson el titeket.” És micsoda veszteség ez azoknak, akik hazugságokat találnak ki.
فَتَنَازَعُوْٓا اَمْرَهُمْ بَيْنَهُمْ وَاَسَرُّوا النَّجْوٰى
fa tanāza‘ū amrahum bainahum wa asarrun-najwā.
Így vitatkoztak a dolgaikról, és titokban tartották (a beszélgetéseiket).
قَالُوْٓا اِنْ هٰذٰنِ لَسَاحِرٰنِ يُرِيْدَانِ اَنْ يُّخْرِجٰكُمْ مِّنْ اَرْضِكُمْ بِسِحْرِهِمَا وَيَذْهَبَا بِطَرِيْقَتِكُمُ الْمُثْلٰى
qālū in hāżāni lasāḥirāni yurīdāni ay yukhrijākum min arḍikum bisiḥrihimā wa yażhabā biṭarīqatikumul-muṡlā.
Azt mondták (a mágusok): „Valóban, ez a két ember mágus, akik kettejük mágiájával ki akarnak űzni titeket (a fáraót) az országotokból, és le akarják rombolni fő szokásaitokat.”
فَاَجْمِعُوْا كَيْدَكُمْ ثُمَّ ائْتُوْا صَفًّاۚ وَقَدْ اَفْلَحَ الْيَوْمَ مَنِ اسْتَعْلٰى
fa ajmi‘ū kaidakum ṡumma'tū ṣaffā(n), wa qad aflaḥal-yauma manista‘lā.
Szóval gyűjtsd össze az összes trükködet (varázslatodat), majd jöjjetek sorban, és valóban, szerencsés az, aki ma nyer."
قَالُوْا يٰمُوْسٰٓى اِمَّآ اَنْ تُلْقِيَ وَاِمَّآ اَنْ نَّكُوْنَ اَوَّلَ مَنْ اَلْقٰى
qālū yā mūsā immā an tulqiya wa immā an nakūna awwala man alqā.
Azt mondták: „Ó, Mózes! Te dobtál (először), vagy mi dobtunk először?”
قَالَ بَلْ اَلْقُوْاۚ فَاِذَا حِبَالُهُمْ وَعِصِيُّهُمْ يُخَيَّلُ اِلَيْهِ مِنْ سِحْرِهِمْ اَنَّهَا تَسْعٰى
qāla bal alqū, fa iżā ḥibāluhum wa ‘iṣiyyuhum yukhayyalu ilaihi min siḥrihim annahā tas‘ā.
(Mózes) azt mondta: „Kérlek, dobj!” Ekkor hirtelen megjelentek neki (Mózesnek) köteleik és botjaik, mintha gyorsan mászott volna, a varázslatuk miatt.
فَاَوْجَسَ فِيْ نَفْسِهٖ خِيْفَةً مُّوْسٰى
fa aujasa fī nafsihī khīfatam mūsā.
Mózes ezért félelmet érzett a szívében.
قُلْنَا لَا تَخَفْ اِنَّكَ اَنْتَ الْاَعْلٰى
qulnā lā takhaf innaka antal-a‘lā.
Azt mondtuk: „Ne félj! Bizony, te vagy a legfelsőbb (győztes).”
وَاَلْقِ مَا فِيْ يَمِيْنِكَ تَلْقَفْ مَا صَنَعُوْاۗ اِنَّمَا صَنَعُوْا كَيْدُ سٰحِرٍۗ وَلَا يُفْلِحُ السَّاحِرُ حَيْثُ اَتٰى
wa alqi mā fī yamīnika talqaf mā ṣana‘ū, innamā ṣana‘ū kaidu sāḥir(in), wa lā yufliḥus-sāḥiru ḥaiṡu atā.
És dobd el, ami a jobb kezedben van, biztosan elnyeli, amit alkottak! Amit alkottak, az csak egy varázslat volt (puszta). És a mágus nem fog nyerni, bárhonnan is jön.”
فَاُلْقِيَ السَّحَرَةُ سُجَّدًا قَالُوْٓا اٰمَنَّا بِرَبِّ هٰرُوْنَ وَمُوْسٰى
fa ulqiyas-saḥaratu sujjadan qālū āmannā birabbi hārūna wa mūsā.
Akkor meghajoltak a mágusok, és ezt mondták: „Hiszünk Áron és Mózes Istenében.”
قَالَ اٰمَنْتُمْ لَهٗ قَبْلَ اَنْ اٰذَنَ لَكُمْۗ اِنَّهٗ لَكَبِيْرُكُمُ الَّذِيْ عَلَّمَكُمُ السِّحْرَۚ فَلَاُقَطِّعَنَّ اَيْدِيَكُمْ وَاَرْجُلَكُمْ مِّنْ خِلَافٍ وَّلَاُصَلِّبَنَّكُمْ فِيْ جُذُوْعِ النَّخْلِۖ وَلَتَعْلَمُنَّ اَيُّنَآ اَشَدُّ عَذَابًا وَّاَبْقٰى
qāla āmantum lahū qabla an āżana lakum, innahū lakabīrukumul-lażī ‘allamakumus-siḥr(a), fa la'uqaṭṭi‘anna aidiyakum wa arjulakum min khilāfiw wa la'uṣallibannakum fī jużū‘in-nakhl(i), wa lata‘lamunna ayyunā asyaddu ‘ażābaw wa abqā.
(A fáraó) azt mondta: „Hittetek benne (Mózesben), mielőtt engedélyt adtam nektek? Bizony, ő volt a vezetőtök, aki mágiát tanított nektek. Akkor valóban levágom a kezeiteket és a lábaitokat keresztben, és valóban, keresztbe teszlek benneteket egy datolyapálmafa tövében, és valóban, meg fogjátok tudni, melyikünknek van súlyosabb és örökkévalóbb kínja.”
قَالُوْا لَنْ نُّؤْثِرَكَ عَلٰى مَا جَاۤءَنَا مِنَ الْبَيِّنٰتِ وَالَّذِيْ فَطَرَنَا فَاقْضِ مَآ اَنْتَ قَاضٍۗ اِنَّمَا تَقْضِيْ هٰذِهِ الْحَيٰوةَ الدُّنْيَا ۗ
qālū lan nu'ṡiraka ‘alā mā jā'anā minal-bayyināti wal-lażī faṭaranā faqḍi mā anta qāḍ(in), innamā taqḍī hāżihil-ḥayātad-dun-yā.
Azt mondták (a mágusok): „Nem a hozzánk eljutott egyértelmű bizonyítékok (csodák) és a minket teremtő (Allah) alapján fogunk választani (engedelmeskedni) neked. Döntsd el hát, mit akarsz dönteni. Valójában csak az evilági életről dönthetsz.”
اِنَّآ اٰمَنَّا بِرَبِّنَا لِيَغْفِرَ لَنَا خَطٰيٰنَا وَمَآ اَكْرَهْتَنَا عَلَيْهِ مِنَ السِّحْرِۗ وَاللّٰهُ خَيْرٌ وَّاَبْقٰى
innā āmannā birabbinā liyagfira lanā khaṭāyānā wa mā akrahtanā ‘alaihi minas-siḥr(i), wallāhu khairuw wa abqā.
Igazán hittünk Istenünkben, hogy megbocsássa hibáinkat és a ránk erőltetett varázslatot. Allah jobb (jutalom) és örökkévalóbb (büntetés).”
اِنَّهٗ مَنْ يَّأْتِ رَبَّهٗ مُجْرِمًا فَاِنَّ لَهٗ جَهَنَّمَ ۗ لَا يَمُوْتُ فِيْهَا وَلَا يَحْيٰى
innahū may ya'ti rabbahū mujriman fa inna lahū jahannam(a), lā yamūtu fīhā wa lā yaḥyā.
Bizony, aki bűnös állapotban jön Urához, annak a pokol a helye. Nem halt meg benne (nem érezte tovább a büntetést), és nem is élt (nem bűnbánatot gyakorolt).
وَمَنْ يَّأْتِهٖ مُؤْمِنًا قَدْ عَمِلَ الصّٰلِحٰتِ فَاُولٰۤىِٕكَ لَهُمُ الدَّرَجٰتُ الْعُلٰى ۙ
wa may ya'tihī mu'minan qad ‘amilaṣ-ṣāliḥāti fa ulā'ika lahumud-darajātul-‘ulā.
De akik hittel közelednek Hozzá, és jó cselekedeteket vittek véghez, azok magas (nemes) rangra tesznek szert,
جَنّٰتُ عَدْنٍ تَجْرِيْ مِنْ تَحْتِهَا الْاَنْهٰرُ خٰلِدِيْنَ فِيْهَا ۗوَذٰلِكَ جَزَاۤءُ مَنْ تَزَكّٰى ࣖ
jannātu ‘adnin tajrī min taḥtihal-anhāru khālidīna fīhā, wa żālika jazā'u man tazakkā.
(Nevezetesen) az Édenkertek, melyek alatt folyók folynak, s ahol örökké lakoznak. Ez a jutalma azoknak, akik megtisztítják magukat.
وَلَقَدْ اَوْحَيْنَآ اِلٰى مُوْسٰٓى اَنْ اَسْرِ بِعِبَادِيْ فَاضْرِبْ لَهُمْ طَرِيْقًا فِى الْبَحْرِ يَبَسًاۙ لَّا تَخٰفُ دَرَكًا وَّلَا تَخْشٰى
wa laqad auḥainā ilā mūsā an asri bi‘ibādī faḍrib lahum ṭarīqan fil-baḥri yabasā(n), lā takhāfu darakaw wa lā takhsyā.
És valóban, kinyilatkoztattuk Mózesnek: „Menjetek éjszaka szolgáimmal (Izrael gyermekeivel), és vágjatok nekik száraz utat a tengeren! Ne féljetek attól, hogy utolérnek titeket, és ne aggódjatok (a fulladástól).”
فَاَتْبَعَهُمْ فِرْعَوْنُ بِجُنُوْدِهٖ فَغَشِيَهُمْ مِّنَ الْيَمِّ مَا غَشِيَهُمْ ۗ
fa atba‘ahum fir‘aunu bijunūdihī fa gasyiyahum minal-yammi mā gasyiyahum.
A fáraó és serege üldözőbe vette őket, de a tenger hullámai utolérték őket, és elnyelték őket.
وَاَضَلَّ فِرْعَوْنُ قَوْمَهٗ وَمَا هَدٰى
wa aḍalla fir‘aunu qaumahū wa mā hadā.
A fáraó félrevezette népét, és nem adott nekik útmutatást.
يٰبَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ قَدْ اَنْجَيْنٰكُمْ مِّنْ عَدُوِّكُمْ وَوٰعَدْنٰكُمْ جَانِبَ الطُّوْرِ الْاَيْمَنَ وَنَزَّلْنَا عَلَيْكُمُ الْمَنَّ وَالسَّلْوٰى
yā banī isrā'īla qad anjainākum min ‘aduwwikum wa wā‘adnākum jānibaṭ-ṭūril-aimana wa nazzalnā ‘alaikumul-mannā was-salwā.
Ó, Izrael gyermekei! Bizony, megmentettünk titeket ellenségeitektől, és szövetséget kötöttünk veletek, hogy a hegy (Sínai-hegy) jobb oldalán imádkozzatok, és embert és áldást küldtünk le nektek.
كُلُوْا مِنْ طَيِّبٰتِ مَا رَزَقْنٰكُمْۙ وَلَا تَطْغَوْا فِيْهِ فَيَحِلَّ عَلَيْكُمْ غَضَبِيْۚ وَمَنْ يَّحْلِلْ عَلَيْهِ غَضَبِيْ فَقَدْ هَوٰى
kulū min ṭayyibāti mā razaqnākum, wa lā taṭgau fīhi fa yaḥilla ‘alaikum gaḍabī, wa may yaḥlil ‘alaihi gaḍabī faqad hawā.
Egyétek a jó ellátást, amit biztosítottunk nektek, és ne lépjétek túl a mértéket, hogy ne sújtson rátok haragom! Akit haragom sújt, az elpusztul.
وَاِنِّيْ لَغَفَّارٌ لِّمَنْ تَابَ وَاٰمَنَ وَعَمِلَ صَالِحًا ثُمَّ اهْتَدٰى
wa innī lagaffārul liman tāba wa āmana wa ‘amila ṣāliḥan ṡummahtadā.
És bizony, Megbocsátó vagyok azoknak, akik megbánják bűneiket, hisznek és jó cselekedeteket cselekszenek, majd útmutatást követnek.
۞ وَمَآ اَعْجَلَكَ عَنْ قَوْمِكَ يٰمُوْسٰى
wa mā a‘jalaka ‘an qaumika yā mūsā.
„És miért jöttél gyorsabban, mint a néped, ó, Mózes?”
قَالَ هُمْ اُولَاۤءِ عَلٰٓى اَثَرِيْ وَعَجِلْتُ اِلَيْكَ رَبِّ لِتَرْضٰى
qāla hum ulā'i ‘alā aṡarī wa ‘ajiltu ilaika rabbi litarḍā.
(Mózes) azt mondta: „Követnek engem, és én sietek Hozzád, ó, Uram, hogy elégedett legyél (velem).”
قَالَ فَاِنَّا قَدْ فَتَنَّا قَوْمَكَ مِنْۢ بَعْدِكَ وَاَضَلَّهُمُ السَّامِرِيُّ
qāla fa innā qad fatannā qaumaka mim ba‘dika wa aḍallahumus-sāmiriyy(u).
(Allah) azt mondta: „Bizony, próbára tettük népedet, miután elmentél, és a szamiriek vezették félre őket.”
فَرَجَعَ مُوْسٰٓى اِلٰى قَوْمِهٖ غَضْبَانَ اَسِفًا ەۚ قَالَ يٰقَوْمِ اَلَمْ يَعِدْكُمْ رَبُّكُمْ وَعْدًا حَسَنًا ەۗ اَفَطَالَ عَلَيْكُمُ الْعَهْدُ اَمْ اَرَدْتُّمْ اَنْ يَّحِلَّ عَلَيْكُمْ غَضَبٌ مِّنْ رَّبِّكُمْ فَاَخْلَفْتُمْ مَّوْعِدِيْ
fa raja‘a mūsā ilā qaumihī gaḍbāna asifā(n), qāla yā qaumi alam ya‘idkum rabbukum wa‘dan ḥasanā(n), afaṭāla ‘alaikumul-‘ahdu am arattum ay yaḥilla ‘alaikum gaḍabum mir rabbikum fa akhlaftum mau‘idī.
Mózes ekkor dühösen és szomorúan tért vissza népéhez. (Mózes) így szólt: „Ó, népem! Nem ígért nektek Uratok jó ígéretet? Túl hosszú a szövetség időtartama, vagy azt akarjátok, hogy Isten haragja rátok szálljon? Miért szegtétek meg a velem kötött szövetségeteket?”
قَالُوْا مَآ اَخْلَفْنَا مَوْعِدَكَ بِمَلْكِنَا وَلٰكِنَّا حُمِّلْنَآ اَوْزَارًا مِّنْ زِيْنَةِ الْقَوْمِ فَقَذَفْنٰهَا فَكَذٰلِكَ اَلْقَى السَّامِرِيُّ ۙ
qālū mā akhlafnā mau‘idaka bimalkinā wa lākinnā ḥummilnā auzāram min zīnatil-qaumi fa qażafnāhā fa każālika alqas-sāmiriyy(u).
Azt mondták: „Nem a magunk jószántából szegtük meg a szövetségedet, hanem a nép (a fáraó) ékszereinek nehéz terhét kellett cipelnünk, majd (tűzbe) dobtuk azokat, és ugyanígy dobta őket Samiri is,
فَاَخْرَجَ لَهُمْ عِجْلًا جَسَدًا لَّهٗ خُوَارٌ فَقَالُوْا هٰذَآ اِلٰهُكُمْ وَاِلٰهُ مُوْسٰى ەۙ فَنَسِيَ ۗ
fa akhraja lahum ‘ijlan jasadal lahū khuwārun fa qālū hāżā ilāhukum wa ilāhu mūsā, fa nasiy(a).
majd (a tűzrakó helyről) (Számiri) előhozott nekik egy testű és hangú borjút (szobrot), és azt mondták: „Ez a ti Istenetek és Mózes Istene, de ő (Mózes) elfelejtette.”
اَفَلَا يَرَوْنَ اَلَّا يَرْجِعُ اِلَيْهِمْ قَوْلًا ەۙ وَّلَا يَمْلِكُ لَهُمْ ضَرًّا وَّلَا نَفْعًا ࣖ
afalā yarauna allā yarji‘u ilaihim qaulā(n), wa lā yamliku lahum ḍarraw wa lā naf‘ā(n).
Tehát nem vették észre, hogy (a borjúszobor) nem tud nekik választ adni, és nem tud ellenállni a kárnak, vagy hasznot hozni nekik?
وَلَقَدْ قَالَ لَهُمْ هٰرُوْنُ مِنْ قَبْلُ يٰقَوْمِ اِنَّمَا فُتِنْتُمْ بِهٖۚ وَاِنَّ رَبَّكُمُ الرَّحْمٰنُ فَاتَّبِعُوْنِيْ وَاَطِيْعُوْٓا اَمْرِيْ
wa laqad qāla lahum hārūnu min qablu yā qaumi innamā futintum bih(ī), wa inna rabbakumur-raḥmānu fattabi‘ūnī wa aṭī‘ū amrī.
És valóban, korábban Hárun azt mondta nekik: „Ó, népem! Bizony, csak egy próbát kaptatok (a borjúszoborral), és valóban, az Uratok (Allah) a Legirgalmasabb, ezért kövessetek engem, és engedelmeskedjetek parancsaimnak.”
قَالُوْا لَنْ نَّبْرَحَ عَلَيْهِ عٰكِفِيْنَ حَتّٰى يَرْجِعَ اِلَيْنَا مُوْسٰى
qālū lan nabraḥa ‘alaihi ‘ākifīna ḥattā yarji‘a ilainā mūsā.
Azt válaszolták: „Nem hagyjuk el (és) továbbra is imádjuk (a borjúszobrot), amíg Mózes vissza nem tér hozzánk.”
قَالَ يٰهٰرُوْنُ مَا مَنَعَكَ اِذْ رَاَيْتَهُمْ ضَلُّوْٓا ۙ
qāla yā hārūnu mā mana‘aka iż ra'aitahum ḍallū.
(Mózes) azt mondta: „Ó, Harun! Mi akadályoz meg téged, amikor látod, hogy eltévelyedtek,
اَلَّا تَتَّبِعَنِۗ اَفَعَصَيْتَ اَمْرِيْ
allā tattabi‘an(i), afa ‘aṣaita amrī.
(Szóval) nem követsz engem? (Szándékosan) megszegted az utasításaimat?
قَالَ يَبْنَؤُمَّ لَا تَأْخُذْ بِلِحْيَتِيْ وَلَا بِرَأْسِيْۚ اِنِّيْ خَشِيْتُ اَنْ تَقُوْلَ فَرَّقْتَ بَيْنَ بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ وَلَمْ تَرْقُبْ قَوْلِيْ
qāla yabna'umma lā ta'khuż biliḥyatī wa lā bira'sī, innī khasyītu an taqūla farraqta baina banī isrā'īla wa lam tarqub qaulī.
(Harun) így válaszolt: „Ó, anyám fia! Ne érintsd a szakállamat, se a fejemet! Nagyon félek, hogy azt mondod (nekem): »Megosztottad Izrael fiait, és nem tartottad meg az üzenetemet.«”
قَالَ فَمَا خَطْبُكَ يٰسَامِرِيُّ
qāla famā khaṭbuka yā sāmiriyy(u).
(Mózes) azt mondta: „Mi késztetett erre, ó, Samiri?”
قَالَ بَصُرْتُ بِمَا لَمْ يَبْصُرُوْا بِهٖ فَقَبَضْتُ قَبْضَةً مِّنْ اَثَرِ الرَّسُوْلِ فَنَبَذْتُهَا وَكَذٰلِكَ سَوَّلَتْ لِيْ نَفْسِيْ
qāla baṣurtu bimā lam yabṣurū bihī fa qabaḍtu qabḍatam min aṡarir-rasūli fa nabażtuhā wa każālika sawwalat lī nafsī.
(Szamiri) így válaszolt: „Tudok valamit, amit ők nem tudnak, ezért fogtam egy maréknyi (földet) az apostol lábnyomaiból, és (a tűzbe) dobtam, így csábított el a vágyam.”
قَالَ فَاذْهَبْ فَاِنَّ لَكَ فِى الْحَيٰوةِ اَنْ تَقُوْلَ لَا مِسَاسَۖ وَاِنَّ لَكَ مَوْعِدًا لَّنْ تُخْلَفَهٗۚ وَانْظُرْ اِلٰٓى اِلٰهِكَ الَّذِيْ ظَلْتَ عَلَيْهِ عَاكِفًا ۗ لَنُحَرِّقَنَّهٗ ثُمَّ لَنَنْسِفَنَّهٗ فِى الْيَمِّ نَسْفًا
qāla fażhab fa inna laka fil-ḥayāti an taqūla lā misās(a), wa inna laka mau‘idal lan tukhlafah(ū), wanẓur ilā ilāhikal-lażī ẓalta ‘alaihi ‘ākifā(n), lanuḥarriqannahū ṡumma lanansifannahū fil-yammi nasfā(n).
(Mózes) azt mondta: „Menj! Tehát bizony az életben (ezen a világon) csak azt mondhatod: »Ne érj hozzám!« És biztosan megkapod (a büntetést), amelyet (a túlvilágon) megígértek, és amelyet nem tudsz elkerülni, és felnézel istenedre, akit még mindig imádsz. Bizonyosan elégetjük őt, majd bizony szétszórjuk (hamvait) a tengerbe.”
اِنَّمَآ اِلٰهُكُمُ اللّٰهُ الَّذِيْ لَآ اِلٰهَ اِلَّا هُوَۗ وَسِعَ كُلَّ شَيْءٍ عِلْمًا
innamā ilāhukumullāhul-lażī lā ilāha illā huw(a), wasi‘a kulla syai'in ‘ilmā(n).
Bizony, a ti Istenetek csak Allah, nincs más isten, csak Ő. Az Ő tudása mindent felölel.”
كَذٰلِكَ نَقُصُّ عَلَيْكَ مِنْ اَنْۢبَاۤءِ مَا قَدْ سَبَقَۚ وَقَدْ اٰتَيْنٰكَ مِنْ لَّدُنَّا ذِكْرًا ۚ
każālika naquṣṣu ‘alaika min ambā'i mā sabaq(a), wa qad ātaināka mil ladunnā żikrā(n).
Így mesélünk el neked (Mohamednek) néhány (az emberekről szóló) történetet, és valóban, figyelmeztetést (a Koránt) adtunk neked a mi oldalunkról.
مَنْ اَعْرَضَ عَنْهُ فَاِنَّهٗ يَحْمِلُ يَوْمَ الْقِيٰمَةِ وِزْرًا
man a‘raḍa ‘anhu fa innahū yaḥmilu yaumal-qiyāmati wizrā(n).
Aki elfordul tőle (a Korántól), az bizony nehéz terhet (bűnt) fog viselni a Feltámadás Napján,
خٰلِدِيْنَ فِيْهِ ۗوَسَاۤءَ لَهُمْ يَوْمَ الْقِيٰمَةِ حِمْلًاۙ
khālidīna fīh(i), wa sā'a lahum yaumal-qiyāmati ḥimlā(n).
Ebben az állapotban maradnak. És a bűnök terhe szörnyű lesz rájuk a Feltámadás Napján,
يَّوْمَ يُنْفَخُ فِى الصُّوْرِ وَنَحْشُرُ الْمُجْرِمِيْنَ يَوْمَىِٕذٍ زُرْقًا ۖ
yauma yunfakhu fiṣ-ṣūri wa naḥsyurul-mujrimīna yauma'iżin zurqā(n).
(Az Ítélet Napján) megfújják a kürtöt (másodszor is), és azon a napon összegyűjtjük a szomorúságtól kék (arcú) bűnösöket,
يَّتَخَافَتُوْنَ بَيْنَهُمْ اِنْ لَّبِثْتُمْ اِلَّا عَشْرًا
yatakhāfatūna bainahum il labiṡtum illā ‘asyrā(n).
Azt suttogták egymásnak: „Legfeljebb tíz (napot) maradsz (a világban).”
نَحْنُ اَعْلَمُ بِمَا يَقُوْلُوْنَ اِذْ يَقُوْلُ اَمْثَلُهُمْ طَرِيْقَةً اِنْ لَّبِثْتُمْ اِلَّا يَوْمًا ࣖ
naḥnu a‘lamu bimā yaqūlūna iż yaqūlu amṡaluhum ṭarīqatan il labiṡtum illā yaumā(n).
Mi tudjuk a legjobban, mit fognak mondani, amikor a legbecsületesebb ember azt mondja: „Csak egy napig maradtál (a világon)!”
وَيَسْـَٔلُوْنَكَ عَنِ الْجِبَالِ فَقُلْ يَنْسِفُهَا رَبِّيْ نَسْفًا ۙ
wa yas'alūnaka ‘anil-jibāli fa qul yansifuhā rabbī nasfā(n).
És kérdeznek téged (Mohamed) a hegyekről, hát mondd: „Uram a lehető legteljesebben elpusztítja őket (a Feltámadás Napján),”
فَيَذَرُهَا قَاعًا صَفْصَفًا ۙ
fa yażaruhā qā‘an ṣafṣafā(n).
akkor (a korábbi hegyeket) teljesen elegyengeti,
لَّا تَرٰى فِيْهَا عِوَجًا وَّلَآ اَمْتًا ۗ
lā tarā fīhā ‘iwajaw wa lā amtā(n).
(így) nem fogsz ott többé alacsony és magas helyeket látni.”
يَوْمَىِٕذٍ يَّتَّبِعُوْنَ الدَّاعِيَ لَا عِوَجَ لَهٗ ۚوَخَشَعَتِ الْاَصْوَاتُ لِلرَّحْمٰنِ فَلَا تَسْمَعُ اِلَّا هَمْسًا
yauma'iżiy yattabi‘ūnad-dā‘iya lā ‘iwaja lah(ū), wa khasya‘atil-aṣwātu lir-raḥmāni falā tasma‘u illā hamsā(n).
Azon a napon követték a hívó (angyal) (hívását) anélkül, hogy megfordultak volna; és minden hang meghajolt a Legirgalmasabb Isten előtt, úgyhogy csak suttogást hallottok.
يَوْمَىِٕذٍ لَّا تَنْفَعُ الشَّفَاعَةُ اِلَّا مَنْ اَذِنَ لَهُ الرَّحْمٰنُ وَرَضِيَ لَهٗ قَوْلًا
yauma'iżil lā tanfa‘usy-syafā‘atu illā man ażina lahur-raḥmānu wa raḍiya lahū qaulā(n).
Azon a napon nincs szükség közbenjárásra (segítségre), kivéve azoktól, akiknek Allah, a Legirgalmasabb megengedte, és akiknek a szavait helyesli.
يَعْلَمُ مَا بَيْنَ اَيْدِيْهِمْ وَمَا خَلْفَهُمْ وَلَا يُحِيْطُوْنَ بِهٖ عِلْمًا
ya‘lamu mā baina aidīhim wa mā khalfahum wa lā yuḥīṭūna bihī ‘ilmā(n).
Ő (Allah) tudja, mi van előttük (ami meg fog történni), és mi van mögöttük (ami már megtörtént), míg az ő tudásuk nem tartalmazhatja az Ő tudását.
۞ وَعَنَتِ الْوُجُوْهُ لِلْحَيِّ الْقَيُّوْمِۗ وَقَدْ خَابَ مَنْ حَمَلَ ظُلْمًا
wa ‘anatil-wujūhu lil-ḥayyil-qayyūm(i), wa qad khāba man ḥamala ẓulmā(n).
És minden arc meghajolt (Allah) előtt, az Élők és az Egyedülállók előtt. Valóban veszteség ez azoknak, akik igazságtalanul cselekednek.
وَمَنْ يَّعْمَلْ مِنَ الصّٰلِحٰتِ وَهُوَ مُؤْمِنٌ فَلَا يَخٰفُ ظُلْمًا وَّلَا هَضْمًا
wa may ya‘mal minaṣ-ṣāliḥāti wa huwa mu'minun falā yakhāfu ẓulmaw wa lā haḍmā(n).
És aki hívőként jót cselekszik, az nem fél az (önmaga ellen irányuló) igazságtalanságtól, és nem fél jogainak korlátozásától sem.
وَكَذٰلِكَ اَنْزَلْنٰهُ قُرْاٰنًا عَرَبِيًّا وَّصَرَّفْنَا فِيْهِ مِنَ الْوَعِيْدِ لَعَلَّهُمْ يَتَّقُوْنَ اَوْ يُحْدِثُ لَهُمْ ذِكْرًا
wa każālika anzalnāhu qur'ānan ‘arabiyyaw wa ṣarrafnā fīhi minal-wa‘īdi la‘allahum yattaqūna au yuḥdiṡu lahum żikrā(n).
És ezért küldtük le a Koránt arabul, és ismételten elmagyaráztunk benne néhány fenyegetést, hogy jámborokká váljanak, vagy hogy emlékeztetőül szolgáljon számukra.
فَتَعٰلَى اللّٰهُ الْمَلِكُ الْحَقُّۚ وَلَا تَعْجَلْ بِالْقُرْاٰنِ مِنْ قَبْلِ اَنْ يُّقْضٰٓى اِلَيْكَ وَحْيُهٗ ۖوَقُلْ رَّبِّ زِدْنِيْ عِلْمًا
fa ta‘ālallāhul-malikul-ḥaqq(u), wa lā ta‘jal bil-qur'āni min qabli ay yuqḍā ilaika waḥyuh(ū), wa qur rabbi zidnī ‘ilmā(n).
Tehát a Mindenható Allah, az igaz és igaz Király. És ne siess (Mohamed) a Korán olvasásával, mielőtt az lelepleződne neked, és ne mondd: „Uram, gyarapítsd a tudásomat!”
وَلَقَدْ عَهِدْنَآ اِلٰٓى اٰدَمَ مِنْ قَبْلُ فَنَسِيَ وَلَمْ نَجِدْ لَهٗ عَزْمًا ࣖ
wa laqad ‘ahidnā ilā ādama min qablu fa nasiya wa lam najid lahū ‘azmā(n).
És bizony, korábban megparancsoltuk Ádámnak, de elfelejtette, és nem találtunk benne erős akaratot.
وَاِذْ قُلْنَا لِلْمَلٰۤىِٕكَةِ اسْجُدُوْا لِاٰدَمَ فَسَجَدُوْٓا اِلَّآ اِبْلِيْسَ اَبٰى ۗ
wa iż qulnā lil-malā'ikatisjudū li'ādama fa sajadū illā iblīsa abā.
És (emlékezz), amikor azt mondtuk az angyaloknak: „Hajoljatok meg Ádám előtt!” Akkor ők meghajoltak, kivéve a Sátánt; ő elutasította.
فَقُلْنَا يٰٓاٰدَمُ اِنَّ هٰذَا عَدُوٌّ لَّكَ وَلِزَوْجِكَ فَلَا يُخْرِجَنَّكُمَا مِنَ الْجَنَّةِ فَتَشْقٰى
fa qulnā yā ādamu inna hāżā ‘aduwwul laka wa lizaujika falā yukhrijannakumā minal-jannati fa tasyqā.
Akkor azt mondtuk: „Ó, Ádám! Bizony, ez (a Sátán) ellenséged a te és a feleséged számára, ne engedd, hogy kiűzzön titeket a Paradicsomból, nehogy nyomorúságba essetek.
اِنَّ لَكَ اَلَّا تَجُوْعَ فِيْهَا وَلَا تَعْرٰى ۙ
inna laka allā tajū‘a fīhā wa lā ta‘rā.
Bizony, (garancia) van ott számodra, nem fogsz éhezni és nem leszel mezítelen.
وَاَنَّكَ لَا تَظْمَؤُا فِيْهَا وَلَا تَضْحٰى
wa annaka lā taẓma'u fīhā wa lā taḍḥā.
És valóban, ott nem fogsz szomjas lenni, és a nap heve nem fog rád csapni."
فَوَسْوَسَ اِلَيْهِ الشَّيْطٰنُ قَالَ يٰٓاٰدَمُ هَلْ اَدُلُّكَ عَلٰى شَجَرَةِ الْخُلْدِ وَمُلْكٍ لَّا يَبْلٰى
fa waswasa ilaihisy-syaiṭānu qāla yā ādamu hal adulluka ‘alā syajaratil-khuldi wa mulkil lā yablā.
Akkor a Sátán (gonosz gondolatokat) suttogott neki, mondván: „Ó, Ádám! Megmutassam neked a halhatatlanság fáját (khuldi) és a királyságot, amely nem pusztul el?”
فَاَكَلَا مِنْهَا فَبَدَتْ لَهُمَا سَوْءٰتُهُمَا وَطَفِقَا يَخْصِفٰنِ عَلَيْهِمَا مِنْ وَّرَقِ الْجَنَّةِۚ وَعَصٰىٓ اٰدَمُ رَبَّهٗ فَغَوٰى ۖ
fa akalā minhā fa badat lahumā sau'ātuhumā wa ṭafiqā yakhṣifāni ‘alaihimā miw waraqil-jannah(ti), wa ‘aṣā ādamu rabbahū fa gawā.
Aztán mindketten ettek belőle, és láthatóvá váltak előttük a nemi szerveik, és elkezdték beborítani a Paradicsom leveleivel. Ádám engedetlen volt Urának, és eltévedt.
ثُمَّ اجْتَبٰىهُ رَبُّهٗ فَتَابَ عَلَيْهِ وَهَدٰى
Ṡummajtabāhu rabbuhū fa tāba ‘alaihi wa hadā.
Aztán az Ura kiválasztotta őt, elfogadta a bűnbánatát és útmutatást adott neki.
قَالَ اهْبِطَا مِنْهَا جَمِيْعًاۢ بَعْضُكُمْ لِبَعْضٍ عَدُوٌّ ۚفَاِمَّا يَأْتِيَنَّكُمْ مِّنِّيْ هُدًى ەۙ فَمَنِ اتَّبَعَ هُدَايَ فَلَا يَضِلُّ وَلَا يَشْقٰى
qālahbiṭā minhā jamī‘am ba‘ḍukum liba‘ḍin ‘aduww(un), fa immā ya'tiyannakum minnī hudā(n), fa manittaba‘a hudāya falā yaḍillu wa lā yasyqā.
(Allah) azt mondta: „Gyertek le együtt a Paradicsomból, némelyek egymás ellenségei vagytok. Ha útmutatás érkezik hozzátok Tőlem, akkor (tudjátok), aki követi az útmutatásomat, az nem téved el, és nem is esik bántódása.
وَمَنْ اَعْرَضَ عَنْ ذِكْرِيْ فَاِنَّ لَهٗ مَعِيْشَةً ضَنْكًا وَّنَحْشُرُهٗ يَوْمَ الْقِيٰمَةِ اَعْمٰى
wa man a‘raḍa ‘an żikrī fa inna lahū ma‘īsyatan ḍankaw wa naḥsyuruhū yaumal-qiyāmati a‘mā.
És aki elfordul az Én figyelmeztetésemtől, az bizony szűk életet fog élni, és a Feltámadás Napján vakon összegyűjtjük őt.”
قَالَ رَبِّ لِمَ حَشَرْتَنِيْٓ اَعْمٰى وَقَدْ كُنْتُ بَصِيْرًا
qāla rabbi lima ḥasyartanī a‘mā wa qad kuntu baṣīrā(n).
Azt mondta: „Ó, Uram, miért gyűjtöttél össze engem vakon, amikor korábban láttam?”
قَالَ كَذٰلِكَ اَتَتْكَ اٰيٰتُنَا فَنَسِيْتَهَاۚ وَكَذٰلِكَ الْيَوْمَ تُنْسٰى
qāla każālika atatka āyātunā fa nasītahā, wa każālikal-yauma tunsā.
(Allah) azt mondta: „Tehát korábban a verseink eljöttek hozzátok, és ti figyelmen kívül hagytátok őket, úgy ma is figyelmen kívül hagynak benneteket.”
وَكَذٰلِكَ نَجْزِيْ مَنْ اَسْرَفَ وَلَمْ يُؤْمِنْۢ بِاٰيٰتِ رَبِّهٖۗ وَلَعَذَابُ الْاٰخِرَةِ اَشَدُّ وَاَبْقٰى
wa każālika najzī man asrafa wa lam yu'mim bi'āyāti rabbih(ī), wa la‘ażābul-ākhirati asyaddu wa abqā.
És így jutalmazzuk azokat, akik vétkeznek és nem hisznek Uruk jeleiben. Bizony, a büntetés a túlvilágon súlyosabb és örökkévalóbb.
اَفَلَمْ يَهْدِ لَهُمْ كَمْ اَهْلَكْنَا قَبْلَهُمْ مِّنَ الْقُرُوْنِ يَمْشُوْنَ فِيْ مَسٰكِنِهِمْۗ اِنَّ فِيْ ذٰلِكَ لَاٰيٰتٍ لِّاُولِى النُّهٰى ࣖ
afalam yahdi lahum kam ahlaknā qablahum minal-qurūni yamsyūna fī masākinihim, inna fī żālika la'āyātil li'ulin nuhā.
Nem jel-e nekik (a bálványimádóknak), hogy előttük hány (nemzedéket) pusztítottunk el, még akkor is, ha áthaladtak (népük) lakhelyének (nyomain)? Bizony, abban vannak (Allah hatalmának) jelei az értelmes emberek számára.
وَلَوْلَا كَلِمَةٌ سَبَقَتْ مِنْ رَّبِّكَ لَكَانَ لِزَامًا وَّاَجَلٌ مُّسَمًّى ۗ
wa lau lā kalimatun sabaqat mir rabbika lakāna lizāmaw wa ajalum musammā(n).
És ha nem lett volna előzetes rendelés az Uratoktól, és nem lett volna meghatározott (a halál) ideje, bizony (a büntetés) sújtotta volna őket.
فَاصْبِرْ عَلٰى مَا يَقُوْلُوْنَ وَسَبِّحْ بِحَمْدِ رَبِّكَ قَبْلَ طُلُوْعِ الشَّمْسِ وَقَبْلَ غُرُوْبِهَا ۚوَمِنْ اٰنَاۤئِ الَّيْلِ فَسَبِّحْ وَاَطْرَافَ النَّهَارِ لَعَلَّكَ تَرْضٰى
faṣbir ‘alā mā yaqūlūna wa sabbiḥ biḥamdi rabbika qabla ṭulū‘isy-syamsi wa qabla gurūbihā, wa min ānā'il-laili fa sabbiḥ wa aṭrāfan-nahāri la‘allaka tarḍā.
Légy türelmes azzal, amit mondanak, és dicsőítsd magad azzal, hogy dicséred Uradat, mielőtt felkel a nap és mielőtt lenyugszik; és imádkozz (szintén) éjfélkor és a nap végén, hogy nyugodtnak érezd magad.
وَلَا تَمُدَّنَّ عَيْنَيْكَ اِلٰى مَا مَتَّعْنَا بِهٖٓ اَزْوَاجًا مِّنْهُمْ زَهْرَةَ الْحَيٰوةِ الدُّنْيَا ەۙ لِنَفْتِنَهُمْ فِيْهِ ۗوَرِزْقُ رَبِّكَ خَيْرٌ وَّاَبْقٰى
wa lā tamuddanna ‘ainaika ilā mā matta‘nā bihī azwājam minhum zahratal-ḥayātid-dun-yā, linaftinahum fīh(i), wa rizqu rabbika khairuw wa abqā.
És ne szegezd tekinteted azokra az örömökre, melyeket egyes csoportjaiknak adtunk, (mint) az élet virágát a világon, hogy próbára tegyük őket ezzel (az örömmel). Istened kegyelme jobb és örökkévalóbb.
وَأْمُرْ اَهْلَكَ بِالصَّلٰوةِ وَاصْطَبِرْ عَلَيْهَاۗ لَا نَسْـَٔلُكَ رِزْقًاۗ نَحْنُ نَرْزُقُكَۗ وَالْعَاقِبَةُ لِلتَّقْوٰى
wa'mur ahlaka biṣ-ṣalāti waṣṭabir ‘alaihā, lā nas'aluka rizqā(n), naḥnu narzuquk(a), wal-‘āqibatu lit-taqwā.
És parancsold meg családodnak, hogy imádkozzanak, és legyenek türelmesek azok elvégzésében. Nem kérünk tőletek élelmet, Mi adunk nektek élelmet. És a következmények (a jó a túlvilágon) azoknak járnak, akik istenfélők.
وَقَالُوْا لَوْلَا يَأْتِيْنَا بِاٰيَةٍ مِّنْ رَّبِّهٖۗ اَوَلَمْ تَأْتِهِمْ بَيِّنَةُ مَا فِى الصُّحُفِ الْاُوْلٰى
wa qālū lau lā ya'tīnā bi'āyatim mir rabbih(ī), awalam ta'tihim bayyinatu mā fiṣ-ṣuḥufil-ūlā.
És azt mondták: „Miért nem hozott nekünk jelet (bizonyítékot) az Urától?” Vajon nem érkeztek el hozzájuk (valódi) bizonyítékok, mint amilyenekről az előző könyvekben szó esett?
وَلَوْ اَنَّآ اَهْلَكْنٰهُمْ بِعَذَابٍ مِّنْ قَبْلِهٖ لَقَالُوْا رَبَّنَا لَوْلَآ اَرْسَلْتَ اِلَيْنَا رَسُوْلًا فَنَتَّبِعَ اٰيٰتِكَ مِنْ قَبْلِ اَنْ نَّذِلَّ وَنَخْزٰى
wa lau annā ahlaknāhum bi‘ażābim min qablihī laqālū rabbanā lau lā arsalta ilainā rasūlan fa nattabi‘a āyātika min qabli an nażilla wa nakhzā.
És ha előzőleg egy büntetéssel pusztítottuk volna el őket (a Korán kinyilatkoztatásra került), azt mondták volna: „Urunk, miért nem küldtél hozzánk küldöttet, hogy kövessük a verseidet, mielőtt megvetendővé és alázatossá válnánk?”
قُلْ كُلٌّ مُّتَرَبِّصٌ فَتَرَبَّصُوْاۚ فَسَتَعْلَمُوْنَ مَنْ اَصْحٰبُ الصِّرَاطِ السَّوِيِّ وَمَنِ اهْتَدٰى ࣖ ۔
qul kullum mutarabbiṣun fa tarabbaṣū, fa sata‘lamūna man aṣḥābuṣ-ṣirāṭis-sawiyyi wa manihtadā.
Mondd (Mohamed): „Mindannyian várunk, tehát várj rád! És egy napon megtudod, ki jár az egyenes úton, és ki az, akit helyes útra tereltek.”