Q.S Szomorú (ص) - 88 Versek száma

صۤ ۗوَالْقُرْاٰنِ ذِى الذِّكْرِۗ

Ṣād, wal-qur'āni żiż-żikr(i).

Shad, a Korán által, amely figyelmeztetéseket tartalmaz.

بَلِ الَّذِيْنَ كَفَرُوْا فِيْ عِزَّةٍ وَّشِقَاقٍ

balil-lażīna kafarū fī ‘izzatiw wa syiqāq(in).

Akik hitetlenek, azok gőgösek és ellenségeskednek.

كَمْ اَهْلَكْنَا مِنْ قَبْلِهِمْ مِّنْ قَرْنٍ فَنَادَوْا وَّلَاتَ حِيْنَ مَنَاصٍ

kam ahlaknā min qablihim min qarnin fanādaw wa lāta ḥīna manāṣ(in).

Hány embert pusztítottunk el előttük, akik aztán segítséget kértek, pedig (akkoriban) még nem volt itt az ideje a menekülésnek?

وَعَجِبُوْٓا اَنْ جَاۤءَهُمْ مُّنْذِرٌ مِّنْهُمْ ۖوَقَالَ الْكٰفِرُوْنَ هٰذَا سٰحِرٌ كَذَّابٌۚ

wa ‘ajibū an jā'ahum munżirum minhum, wa qālal-kāfirūna hāżā sāḥirun każżāb(un).

És döbbenten fogadták, hogy egy figyelmeztető (küldött) jött hozzájuk közülük; a hitetlenek pedig azt mondták: „Ez az ember egy varázsló, aki sok hazugságot terjeszt.”

اَجَعَلَ الْاٰلِهَةَ اِلٰهًا وَّاحِدًا ۖاِنَّ هٰذَا لَشَيْءٌ عُجَابٌ

aja‘alal-ālihata ilāhaw wāḥidā(n), inna hāżā lasyai'un ‘ujāb(un).

Vajon minden istent egyetlen Istenné tett? Ez valóban valami igazán lenyűgöző.

وَانْطَلَقَ الْمَلَاُ مِنْهُمْ اَنِ امْشُوْا وَاصْبِرُوْا عَلٰٓى اٰلِهَتِكُمْ ۖاِنَّ هٰذَا لَشَيْءٌ يُّرَادُ ۖ

wanṭalaqal-mala'u minhum animsyū waṣbirū ‘alā ālihatikum, inna hāżā lasyai'uy yurād(u).

Akkor a vezetőik ezt mondták: „Menjetek, és továbbra is (imádjátok) isteneiteket, bizony, ez valóban kívánatos dolog.”

مَا سَمِعْنَا بِهٰذَا فِى الْمِلَّةِ الْاٰخِرَةِ ۖاِنْ هٰذَآ اِلَّا اخْتِلَاقٌۚ

mā sami‘nā bihāżā fil-millatil-ākhirah(ti), in hāżā illakhtilāq(un).

Soha nem hallunk erről a későbbi vallásokban; Ez (Allah melletti bizonyságtétel) nem más, mint kitalált (hazugság),

اَؤُنْزِلَ عَلَيْهِ الذِّكْرُ مِنْۢ بَيْنِنَا ۗبَلْ هُمْ فِيْ شَكٍّ مِّنْ ذِكْرِيْۚ بَلْ لَّمَّا يَذُوْقُوْا عَذَابِ ۗ

a'unzila ‘alaihiż-żikru mim baininā, bal hum fī syakkim min żikrī, bal lammā yażūqū ‘ażāb(i).

„Miért lett kinyilatkoztatva neki a Korán közöttünk?” Valójában kételkednek a Koránomban, de nem érezték (az Én) büntetésemet.

اَمْ عِنْدَهُمْ خَزَاۤىِٕنُ رَحْمَةِ رَبِّكَ الْعَزِيْزِ الْوَهَّابِۚ

am ‘indahum khazā'inu raḥmati rabbikal-‘azīzil-wahhāb(i).

Vagy van-e kegyelmi kincstáruk a Mindenhatótól, a Mindenhatótól?

اَمْ لَهُمْ مُّلْكُ السَّمٰوٰتِ وَالْاَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا ۗفَلْيَرْتَقُوْا فِى الْاَسْبَابِ

am lahum mulkus-samāwāti wal-arḍi wa mā bainahumā, falyartaqū fil-asbāb(i).

Vagy van-e mennyei és földi országuk, és mi van közöttük? (Ha van ilyen), akkor hadd másszák meg a lépcsőfokokat (a mennybe).

جُنْدٌ مَّا هُنَالِكَ مَهْزُوْمٌ مِّنَ الْاَحْزَابِ

jundum mā hunālika mahzūmum minal-aḥzāb(i).

(Ők) egy nagy csoport katona, akik ott vannak, és akiket vereséget fognak szenvedni.

كَذَّبَتْ قَبْلَهُمْ قَوْمُ نُوْحٍ وَّعَادٌ وَّفِرْعَوْنُ ذُو الْاَوْتَادِۙ

każżabat qablahum qaumu nūḥiw wa ‘āduw wa fir‘aunu żul-autād(i).

Előttük Noé, Ád és a fáraó népe, akiknek nagy seregeik voltak, szintén tagadták (az apostolokat),

وَثَمُوْدُ وَقَوْمُ لُوْطٍ وَّاَصْحٰبُ لْـَٔيْكَةِ ۗ اُولٰۤىِٕكَ الْاَحْزَابُ

wa ṡamūdu wa qaumu lūṭiw wa aṣḥābul-aikah(ti), ulā'ikal-aḥzāb(u).

és (így) Samud, Lút népe és Aikah népe. Ők azok a csoportok, akik szövetségesek (az apostolok ellen).

اِنْ كُلٌّ اِلَّا كَذَّبَ الرُّسُلَ فَحَقَّ عِقَابِ ࣖ

in kullun illā każżabar-rusula faḥaqqa ‘iqāb(i).

Mindannyian hazudtak az apostoloknak, ezért megérdemlik, hogy érezzék a büntetésemet.

وَمَا يَنْظُرُ هٰٓؤُلَاۤءِ اِلَّا صَيْحَةً وَّاحِدَةً مَّا لَهَا مِنْ فَوَاقٍ

wa mā yanẓuru hā'ulā'i illā ṣaiḥataw wāḥidatam mā lahā min fawāq(in).

És amire valójában vártak, az csupán egyetlen sikoly volt, aminek nem volt szüneteltetése.

وَقَالُوْا رَبَّنَا عَجِّلْ لَّنَا قِطَّنَا قَبْلَ يَوْمِ الْحِسَابِ

wa qālū rabbanā ‘ajjil lanā qiṭṭanā qabla yaumil-ḥisāb(i).

És azt mondták: „Urunk, siettesd a ránk váró büntetést az elszámolás napja előtt!”

اِصْبِرْ عَلٰى مَا يَقُوْلُوْنَ وَاذْكُرْ عَبْدَنَا دَاوٗدَ ذَا الْاَيْدِۚ اِنَّهٗٓ اَوَّابٌ

iṣbir ‘alā mā yaqūlūna ważkur ‘abdanā dāwūda żal-aid(i), innahū awwāb(un).

Légy türelmes azzal, amit mondanak; és emlékezzél meg szolgánkra, Dawudra, aki erős; bizony, nagyon engedelmes volt (Allahnak).

اِنَّا سَخَّرْنَا الْجِبَالَ مَعَهٗ يُسَبِّحْنَ بِالْعَشِيِّ وَالْاِشْرَاقِۙ

innā sakhkharnal-jibāla ma‘ahū yusabbiḥna bil-‘asyiyyi wal-isyrāq(i).

Bizony, Mi vagyunk azok, akik leigázzuk a hegyeket, hogy vele (Dawuddal) dicsőítsük este és reggel,

وَالطَّيْرَمَحْشُوْرَةً ۗ كُلٌّ لَّهٗٓ اَوَّابٌ

waṭ-ṭaira maḥsyūrah(tan), kullul lahū awwāb(un).

és (Mi is leigáztuk) a madarakat, akik összeszedték magukat. Mindegyikük nagyon engedelmes volt (Allahnak).

وَشَدَدْنَا مُلْكَهٗ وَاٰتَيْنٰهُ الْحِكْمَةَ وَفَصْلَ الْخِطَابِ

wa syadadnā mulkahū wa ātaināhul-ḥikmata wa faṣlal-khiṭāb(i).

És megerősítettük királyságát, és bölcsességet és okosságot adtunk neki a dolgok eldöntésében.

۞ وَهَلْ اَتٰىكَ نَبَؤُا الْخَصْمِۘ اِذْ تَسَوَّرُوا الْمِحْرَابَۙ

wa hal atāka naba'ul-khaṣm(i), iż tasawwarul-miḥrāb(a).

És eljutott-e hozzád a hír azokról, akik veszekedtek, amikor felmásztak a mihrab falára?

اِذْ دَخَلُوْا عَلٰى دَاوٗدَ فَفَزِعَ مِنْهُمْ قَالُوْا لَا تَخَفْۚ خَصْمٰنِ بَغٰى بَعْضُنَا عَلٰى بَعْضٍ فَاحْكُمْ بَيْنَنَا بِالْحَقِّ وَلَا تُشْطِطْ وَاهْدِنَآ اِلٰى سَوَاۤءِ الصِّرَاطِ

iż dakhalū ‘alā dāwūda fafazi‘a minhum qālū lā takhaf, khaṣmāni bagā ba‘ḍunā ‘alā ba‘ḍin faḥkum bainanā bil-ḥaqqi wa lā tusyṭiṭ wahdinā ilā sawā'iṣ-ṣirāṭ(i).

Amikor beléptek, hogy találkozzanak Dawuddal, meglepődött (érkezésükön). Azt mondták: „Ne félj! (Mi) összevesztünk, némelyikünk igazságtalanul bánt a másikkal; ítélj hát közöttünk igazságosan, ne térj el az igazságtól, és vezess minket az egyenes útra.”

اِنَّ هٰذَآ اَخِيْ ۗ لَهٗ تِسْعٌ وَّتِسْعُوْنَ نَعْجَةً وَّلِيَ نَعْجَةٌ وَّاحِدَةٌ ۗفَقَالَ اَكْفِلْنِيْهَا وَعَزَّنِيْ فِى الْخِطَابِ

inna hāżā akhī, lahū tis‘uw wa tis‘ūna na‘jataw wa liya na‘jatuw wāḥidah(tun), faqāla aqfilnīhā wa ‘azzanī fil-khiṭāb(i).

Sőt, a bátyámnak kilencvenkilenc nőstény kecskéje volt, nekem pedig csak egy, aztán azt mondta: „Add át nekem (a kecskédet)! És legyőzött a vitában.”

قَالَ لَقَدْ ظَلَمَكَ بِسُؤَالِ نَعْجَتِكَ اِلٰى نِعَاجِهٖۗ وَاِنَّ كَثِيْرًا مِّنَ الْخُلَطَاۤءِ لَيَبْغِيْ بَعْضُهُمْ عَلٰى بَعْضٍ اِلَّا الَّذِيْنَ اٰمَنُوْا وَعَمِلُوا الصّٰلِحٰتِ وَقَلِيْلٌ مَّا هُمْۗ وَظَنَّ دَاوٗدُ اَنَّمَا فَتَنّٰهُ فَاسْتَغْفَرَ رَبَّهٗ وَخَرَّ رَاكِعًا وَّاَنَابَ ۩

qāla laqad ẓalamaka bisu'āli na‘jatika ilā ni‘ājih(ī), wa inna kaṡīram minal-khulaṭā'i layabgī ba‘ḍuhum ‘alā ba‘ḍin illal-lażīna āmanū wa ‘amiluṣ-ṣāliḥāti wa qalīlum mā hum, wa ẓanna dāwūdu annamā fatannāhu fastagfara rabbahū wa kharra rāki‘aw wa anāb(a).

(Dawud) azt mondta: „Bizony, rosszat tett veled azzal, hogy azt kérte, hogy a kecskédet (adják hozzá) az övéihez. Bizony, sokan a társak közül rosszat tesznek másokkal, kivéve azokat, akik hisznek és jót tesznek; és csak kevesen teszik ezt közülük.” Dawud gyanította, hogy próbára tesszük őt; ezért bocsánatot kért Urától, majd leesett és megbánta bűneit.

فَغَفَرْنَا لَهٗ ذٰلِكَۗ وَاِنَّ لَهٗ عِنْدَنَا لَزُلْفٰى وَحُسْنَ مَاٰبٍ

fa gafarnā lahū żālik(a), wa inna lahū ‘indanā lazulfā wa ḥusna ma'āb(in).

Aztán megbocsátottuk (a hibáját). És valóban, olyan pozíciója van, amely igazán közel van Hozzánk, és jó kiindulópont a visszatéréshez.

يٰدَاوٗدُ اِنَّا جَعَلْنٰكَ خَلِيْفَةً فِى الْاَرْضِ فَاحْكُمْ بَيْنَ النَّاسِ بِالْحَقِّ وَلَا تَتَّبِعِ الْهَوٰى فَيُضِلَّكَ عَنْ سَبِيْلِ اللّٰهِ ۗاِنَّ الَّذِيْنَ يَضِلُّوْنَ عَنْ سَبِيْلِ اللّٰهِ لَهُمْ عَذَابٌ شَدِيْدٌ ۢبِمَا نَسُوْا يَوْمَ الْحِسَابِ ࣖ

yā dāwūdu innā ja‘alnāka khalīfatan fil-arḍi faḥkum bainan nāsi bil-ḥaqqi wa lā tattabi‘il-hawā fa yuḍillaka ‘an sabīlillāh(i), innal-lażīna yaḍillūna ‘an sabīlillāhi lahum ‘ażābun syadīdum bimā nasū yaumal-ḥisāb(i).

(Allah azt mondta): „Ó, Dávid! Téged tettünk kalifává (uralkodóvá) a földön. Ítélkezz igazságosan az emberek között, és ne kövesd a saját vágyaidat, mert az letérít Allah útjáról. Bizony, akik letérnek Allah útjáról, súlyos büntetésben részesülnek, mert elfelejtették az elszámolás napját.”

وَمَا خَلَقْنَا السَّمَاۤءَ وَالْاَرْضَ وَمَا بَيْنَهُمَا بَاطِلًا ۗذٰلِكَ ظَنُّ الَّذِيْنَ كَفَرُوْا فَوَيْلٌ لِّلَّذِيْنَ كَفَرُوْا مِنَ النَّارِۗ

wa mā khalaqnas-samā'a wal-arḍa wa mā bainahumā bāṭilā(n), żālika ẓannul-lażīna kafarū, fawailul lil-lażīna kafarū minan-nār(i).

És nem hiába teremtettük az eget, a földet és mindazt, ami közöttük van. Ez a hitetlenek véleménye; jaj tehát a hitetleneknek, mert a Tűzbe fognak menni.

اَمْ نَجْعَلُ الَّذِيْنَ اٰمَنُوْا وَعَمِلُوا الصّٰلِحٰتِ كَالْمُفْسِدِيْنَ فِى الْاَرْضِۖ اَمْ نَجْعَلُ الْمُتَّقِيْنَ كَالْفُجَّارِ

am naj‘alul-lażīna āmanū wa ‘amiluṣ-ṣāliḥāti kal-mufsidīna fil-arḍ(i), am naj‘alul-muttaqīna kal-fujjār(i).

Vajon ugyanúgy kell-e bánnunk azokkal, akik hisznek és jót cselekszenek, mint azokkal, akik romlást terjesztenek a földön? Vagy azokat, akik félik Allahot, ugyanúgy kell-e tekintenünk, mint azokat, akik gonoszságot cselekszenek?

كِتٰبٌ اَنْزَلْنٰهُ اِلَيْكَ مُبٰرَكٌ لِّيَدَّبَّرُوْٓا اٰيٰتِهٖ وَلِيَتَذَكَّرَ اُولُوا الْاَلْبَابِ

kitābun anzalnāhu ilaika mubārakul liyaddabbarū āyātihī wa liyatażakkara ulul-albāb(i).

A Könyv (Korán), amelyet leküldtünk nektek, tele van áldással, hogy értékelhessék a verseit, és hogy az ép elméjű emberek tanulhassanak belőle.

وَوَهَبْنَا لِدَاوٗدَ سُلَيْمٰنَۗ نِعْمَ الْعَبْدُ ۗاِنَّهٗٓ اَوَّابٌۗ

wa wahabnā lidāwūda wa sulaimān(a), ni‘mal-‘abd(u), innahū awwāb(un).

És Dávidnak adtunk (egy fiút, akit Szulejmánnak hívtak); ő a legjobb szolga. Bizony, nagyon engedelmes volt (Allahnak).

اِذْ عُرِضَ عَلَيْهِ بِالْعَشِيِّ الصّٰفِنٰتُ الْجِيَادُۙ

iż ‘uriḍa ‘alaihi bil-‘asyiyyiṣ-ṣāfinātul-jiyād(u).

(Emlékszel?) amikor egy délután szelíd (lovakat) mutattak neki, (de) nagyon gyorsan futó (lovakat),

فَقَالَ اِنِّيْٓ اَحْبَبْتُ حُبَّ الْخَيْرِ عَنْ ذِكْرِ رَبِّيْۚ حَتّٰى تَوَارَتْ بِالْحِجَابِۗ

fa qāla innī aḥbabtu ḥubbal-khairi ‘an żikri rabbī, ḥattā tawārat bil-ḥijāb(i).

Aztán azt mondta: „Bizony, szeretem a jó dolgokat (lovakat), amelyek naplementéig emlékeztetnek Uramra (nagyságára).”

رُدُّوْهَا عَلَيَّ ۚفَطَفِقَ مَسْحًا ۢبِالسُّوْقِ وَالْاَعْنَاقِ

ruddūhā ‘alayy(a), faṭafiqa masḥam bis-sūqi wal-a‘nāq(i).

„Hozzátok vissza nekem az összes lovat!” Aztán levágta a lovak lábát és nyakát.

وَلَقَدْ فَتَنَّا سُلَيْمٰنَ وَاَلْقَيْنَا عَلٰى كُرْسِيِّهٖ جَسَدًا ثُمَّ اَنَابَ

wa laqad fatannā sulaimāna wa alqainā ‘alā kursiyyihī jasadan ṡumma anāb(a).

És valóban, próbára tettük Salamont, és testként (betegség által legyengülve) a trónján feküdt, majd megbánta.

قَالَ رَبِّ اغْفِرْ لِيْ وَهَبْ لِيْ مُلْكًا لَّا يَنْۢبَغِيْ لِاَحَدٍ مِّنْۢ بَعْدِيْۚ اِنَّكَ اَنْتَ الْوَهَّابُ

qāla rabbigfir lī wa hab lī mulkal lā yambagī li'aḥadim mim ba‘dī, innaka antal-wahhāb(u).

Azt mondta: „Ó, Uram, bocsáss meg nekem, és adj nekem olyan királyságot, amelyet utánam senki sem birtokolhat. Bizony, Te vagy az Adományozó.”

فَسَخَّرْنَا لَهُ الرِّيْحَ تَجْرِيْ بِاَمْرِهٖ رُخَاۤءً حَيْثُ اَصَابَۙ

fasakhkharnā lahur-rīḥa tajrī bi'amrihī rukhā'an ḥaiṡu aṣāb(a).

Aztán alávetettük neki a szelet, amely parancsa szerint oda fújt, ahová csak akart.

وَالشَّيٰطِيْنَ كُلَّ بَنَّاۤءٍ وَّغَوَّاصٍۙ

wasy-syayāṭīna kulla bannā'iw wa gawwāṣ(in).

és (meghódítottuk neki) az ördögöket, az összes építőt és búvárt,

وَّاٰخَرِيْنَ مُقَرَّنِيْنَ فِى الْاَصْفَادِ

wa ākharīna muqarranīna fil-aṣfād(i).

és más (démonok), akiket láncokba vertek.

هٰذَا عَطَاۤؤُنَا فَامْنُنْ اَوْ اَمْسِكْ بِغَيْرِ حِسَابٍ

hāżā ‘aṭā'unā famnun au amsik bigairi ḥisāb(in).

Ez a Mi ajándékunk; aztán add (másoknak), vagy tartsd meg (magadnak) mérlegelés nélkül.

وَاِنَّ لَهٗ عِنْدَنَا لَزُلْفٰى وَحُسْنَ مَاٰبٍ ࣖ

wa inna lahū ‘indanā lazulfā wa ḥusna ma'āb(in).

És valóban, közel van hozzánk a pozíciója, és jó kiindulópontja van a visszatéréshez.

وَاذْكُرْ عَبْدَنَآ اَيُّوْبَۘ اِذْ نَادٰى رَبَّهٗٓ اَنِّيْ مَسَّنِيَ الشَّيْطٰنُ بِنُصْبٍ وَّعَذَابٍۗ

ważkur ‘abdanā ayyūb(a), iż nādā rabbahū annī massaniyasy-syaiṭānu binuṣbiw wa ‘ażāb(in).

És emlékezzetek meg szolgánkra, Ayyubra, amikor így kiáltott Urához: „Bizony, a Sátán szenvedéssel és csapással sújt engem.”

اُرْكُضْ بِرِجْلِكَۚ هٰذَا مُغْتَسَلٌۢ بَارِدٌ وَّشَرَابٌ

urkuḍ birijlik(a), hāżā mugtasalum bāriduw wa syarāb(un).

Allah azt mondja: „Dübörögj a lábaddal; ez hűs víz fürdésre és ivásra.”

وَوَهَبْنَا لَهٗٓ اَهْلَهٗ وَمِثْلَهُمْ مَّعَهُمْ رَحْمَةً مِّنَّا وَذِكْرٰى لِاُولِى الْاَلْبَابِ

wa wahabnā lahū ahlahū wa miṡlahum ma‘ahum raḥmatam minnā wa żikrā li'ulil-albāb(i).

És megáldottuk őt (családja újraegyesítésével), és megsokszoroztuk a számukat, kegyelmünkből és tanulságul az ép elméjű embereknek.

وَخُذْ بِيَدِكَ ضِغْثًا فَاضْرِبْ بِّهٖ وَلَا تَحْنَثْ ۗاِنَّا وَجَدْنٰهُ صَابِرًا ۗنِعْمَ الْعَبْدُ ۗاِنَّهٗٓ اَوَّابٌ

wa khuż biyadika ḍigṡan faḍrib bihī wa lā taḥnaṡ, innā wajadnāhu ṣābirā(n), ni‘mal-‘abd(u), innahū awwāb(un).

És fogj egy köteg (füvet) a kezeddel, aztán üsd meg vele, és ne szegd meg az esküdet! Bizony, türelmes embernek találtuk őt (Ayyubot). Ő a legjobb szolga. Bizony, nagyon engedelmes volt (Allahnak).

وَاذْكُرْ عِبٰدَنَآ اِبْرٰهِيْمَ وَاِسْحٰقَ وَيَعْقُوْبَ اُولِى الْاَيْدِيْ وَالْاَبْصَارِ

ważkur ‘ibādanā ibrāhīma wa isḥāqa wa ya‘qūba ulil-aidī wal-abṣār(i).

És emlékezzetek meg szolgáinkról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról, akik nagy hatalommal és (magas) tudással rendelkeznek.

اِنَّآ اَخْلَصْنٰهُمْ بِخَالِصَةٍ ذِكْرَى الدَّارِۚ

innā akhlaṣnāhum bikhāliṣatin żikrad-dār(i).

Bizony, magas erkölcsökkel (ruháztuk fel őket) megtisztítottuk őket, nevezetesen azzal, hogy mindig a túlvilágra emlékeztettük (az embereket).

وَاِنَّهُمْ عِنْدَنَا لَمِنَ الْمُصْطَفَيْنَ الْاَخْيَارِۗ

wa innahum ‘indanā laminal-muṣṭafainal-akhyār(i).

És valóban, a mi oldalunkon ők a legkiválóbb emberek közé tartoznak.

وَاذْكُرْ اِسْمٰعِيْلَ وَالْيَسَعَ وَذَا الْكِفْلِ ۗوَكُلٌّ مِّنَ الْاَخْيَارِۗ

ważkur ismā‘īla wal-yasa‘a wa żal-kifl(i), wa kullum minal-akhyār(i).

És emlékezz Iszmáitra, Iljasára és Zulkiflire. Mindannyian a legkedvesebb emberek közé tartoznak.

هٰذَا ذِكْرٌ ۗوَاِنَّ لِلْمُتَّقِيْنَ لَحُسْنَ مَاٰبٍۙ

hāżā żikr(un), wa inna lil-muttaqīna laḥusna ma'āb(in).

Ez megtiszteltetés (számukra). És valóban, a jámboroknak (megkapják) a legjobb helyet a visszatéréshez,

جَنّٰتِ عَدْنٍ مُّفَتَّحَةً لَّهُمُ الْاَبْوَابُۚ

jannāti ‘adnim mufattaḥatal lahumul-abwāb(u).

(nevezetesen) az Édenkertek, melyek kapui nyitva állnak előttük,

مُتَّكِـِٕيْنَ فِيْهَا يَدْعُوْنَ فِيْهَا بِفَاكِهَةٍ كَثِيْرَةٍ وَّشَرَابٍ

muttaki'īna fīhā yad‘ūna fīhā bifākihatin kaṡīratiw wa syarāb(in).

abban heverésznek (kanapékon), miközben rengeteg gyümölcsöt és italt kérnek (abban a paradicsomban).

۞ وَعِنْدَهُمْ قٰصِرٰتُ الطَّرْفِ اَتْرَابٌ

wa ‘indahum qāṣirātuṭ-ṭarfi atrāb(un).

és mellettük (vannak angyalok), akiknek a látása halvány, és akik egyidősek.

هٰذَا مَا تُوْعَدُوْنَ لِيَوْمِ الْحِسَابِ

hāżā mā tū‘adūna liyaumil-ḥisāb(i).

Ez az, amit az elszámolás napján ígértek nektek.

اِنَّ هٰذَا لَرِزْقُنَا مَا لَهٗ مِنْ نَّفَادٍۚ

ina hāżā larizqunā mā lahū min nafād(in).

Bizony, ez egy soha véget nem érő ellátás Tőlünk.

هٰذَا ۗوَاِنَّ لِلطّٰغِيْنَ لَشَرَّ مَاٰبٍۙ

hāżā, wa inna liṭ-ṭāgīna lasyarra ma'āb(in).

Ez (a helyzetük). És valóban, azoknak, akik engedetlenek, bizony (létezik) egy rossz hely, ahová visszatérhetnek,

جَهَنَّمَۚ يَصْلَوْنَهَاۚ فَبِئْسَ الْمِهَادُ

jahannam(a), yaṣlaunahā, fabi'sal-mihād(u).

(Nevezetesen) a Pokol tüzébe fognak jutni; tehát az egy gonosz lakhely.

هٰذَاۙ فَلْيَذُوْقُوْهُ حَمِيْمٌ وَّغَسَّاقٌۙ

hāżā, falyażūqūhu ḥamīmuw wa gassāq(un).

Ez (a pokol büntetése), hát kóstolják meg, (az italukat) nagyon forró és nagyon hideg víz,

وَّاٰخَرُ مِنْ شَكْلِهٖٓ اَزْوَاجٌۗ

wa ākharu min syaklihī azwāj(un).

és különféle más hasonló (büntetések).

هٰذَا فَوْجٌ مُّقْتَحِمٌ مَّعَكُمْۚ لَا مَرْحَبًا ۢبِهِمْ ۗ اِنَّهُمْ صَالُوا النَّارِ

hāżā faujum muqtaḥimum ma‘akum, lā marḥabam bihim, innahum ṣālun-nār(i).

(Azt mondták nekik): „Ez egy nagy csoport (a követőitekből), akik veletek jönnek (a pokolba).” Nincs fogadtatás számukra, mert valójában a pokolra jutnak (mondták a vezetőik).

قَالُوْا بَلْ اَنْتُمْ لَا مَرْحَبًاۢ بِكُمْ ۗ اَنْتُمْ قَدَّمْتُمُوْهُ لَنَاۚ فَبِئْسَ الْقَرَارُ

qālū bal antum lā marḥabam bikum, antum qaddamtumūhu lanā, fabi'sal-qarār(u).

(A követőik így válaszoltak): „Valójában ti vagytok azok, akik (helyesebben fogalmazva) nem részesülnek szívesen látott vendéglátásban, mert ti taszítottatok minket a veszedelembe, tehát az a legrosszabb hely, ahol maradhatunk.”

قَالُوْا رَبَّنَا مَنْ قَدَّمَ لَنَا هٰذَا فَزِدْهُ عَذَابًا ضِعْفًا فِى النَّارِ

qālū rabbanā man qaddama lanā hāżā fazidhu ‘ażāban ḍi‘fan fin-nār(i).

Azt mondták (ismét): „Ó, Urunk, aki ebbe (adzábba) taszít minket, akkor adj neki kétszeres büntetést a pokolban.”

وَقَالُوْا مَا لَنَا لَا نَرٰى رِجَالًا كُنَّا نَعُدُّهُمْ مِّنَ الْاَشْرَارِ

wa qālū mā lanā lā narā rijālan kunnā na‘udduhum minal-asyrār(i).

És (az engedetlen emberek) azt mondták: „Miért nem tekintünk azokra az emberekre, akiket korábban (a világban) gonosznak (megvetendőnek) tartottunk?

اَتَّخَذْنٰهُمْ سِخْرِيًّا اَمْ زَاغَتْ عَنْهُمُ الْاَبْصَارُ

attakhażnāhum sikhriyyan am zāgat ‘anhumul-abṣār(u).

Gúnyolódtunk velük korábban, vagy azért, mert a szemünk megakadályozta, hogy lássuk őket?

اِنَّ ذٰلِكَ لَحَقٌّ تَخَاصُمُ اَهْلِ النَّارِ ࣖ

inna żālika laḥaqqun takhāṣumu ahlin-nār(i).

Valóban, ez történik valójában, (nevezetesen) veszekedés a Pokol lakói között.

قُلْ اِنَّمَآ اَنَا۠ مُنْذِرٌ ۖوَّمَا مِنْ اِلٰهٍ اِلَّا اللّٰهُ الْوَاحِدُ الْقَهَّارُ

qul innamā ana munżir(un), wa mā min ilāhin illallāhul-wāḥidul-qahhār(u).

Mondd (Mohamed): „Bizony, én csak egy figyelmeztető vagyok, nincs más isten, csak Allah, a Mindenható, a Hatalmas,

رَبُّ السَّمٰوٰتِ وَالْاَرْضِ وَمَا بَيْنَهُمَا الْعَزِيْزُ الْغَفَّارُ

rabbus-samāwāti wal-arḍi wa mā bainahumal-‘azīzul-gaffār(u).

(nevezetesen) az egek, a föld és a közöttük lévő dolgok Ura, a Leghatalmasabb, a Legmegbocsátóbb.”

قُلْ هُوَ نَبَؤٌا عَظِيْمٌۙ

qul huwa naba'un ‘aẓīm(un).

Mondd: „Ez (a Korán) nagyszerű hír,

اَنْتُمْ عَنْهُ مُعْرِضُوْنَ

antum ‘anhu mu‘riḍūn(a).

hogy elfordultál tőle.

مَا كَانَ لِيَ مِنْ عِلْمٍۢ بِالْمَلَاِ الْاَعْلٰٓى اِذْ يَخْتَصِمُوْنَ

mā kāna liya min ‘ilmim bil-mala'il-a‘lā iż yakhtaṣimūn(a).

A legcsekélyebb tudásom sem volt az al-mala'ul a'la-ról (angyalok), amikor vitatkoztak.

اِنْ يُّوْحٰىٓ اِلَيَّ اِلَّآ اَنَّمَآ اَنَا۠ نَذِيْرٌ مُّبِيْنٌ

iy yūḥā ilayya illā annamā ana nażīrum mubīn(un).

Felvilágosultam, hogy én csak egy egyértelmű figyelmeztető vagyok.”

اِذْ قَالَ رَبُّكَ لِلْمَلٰۤىِٕكَةِ اِنِّيْ خَالِقٌۢ بَشَرًا مِّنْ طِيْنٍ

iż qāla rabbuka lil-malā'ikati innī khāliqum basyaram min ṭīn(in).

(Emlékezz), amikor Urad azt mondta az angyaloknak: „Bizony, agyagból teremtem az embert.

فَاِذَا سَوَّيْتُهٗ وَنَفَخْتُ فِيْهِ مِنْ رُّوْحِيْ فَقَعُوْا لَهٗ سٰجِدِيْنَ

fa'iżā sawwaituhū wa nafakhtu fīhi mir rūḥī faqa‘ū lahū sājidīn(a).

Majd amikor befejeztem a dolgot, és beleleheltem lelkemet (teremtésemet); add meg magad előtte azzal, hogy leborulsz."

فَسَجَدَ الْمَلٰۤىِٕكَةُ كُلُّهُمْ اَجْمَعُوْنَۙ

fasajadal-malā'ikatu kulluhum ajma‘ūn(a).

Akkor az angyalok mind meghajoltak,

اِلَّآ اِبْلِيْسَۗ اِسْتَكْبَرَ وَكَانَ مِنَ الْكٰفِرِيْنَ

illā iblīs(a), istakbara wa kāna minal-kafirīn(a).

Kivéve az Ördögöt; ő dicsekszik, és a hitetlenek csoportjához tartozik.

قَالَ يٰٓاِبْلِيْسُ مَا مَنَعَكَ اَنْ تَسْجُدَ لِمَا خَلَقْتُ بِيَدَيَّ ۗ اَسْتَكْبَرْتَ اَمْ كُنْتَ مِنَ الْعَالِيْنَ

qāla yā iblīsu mā mana‘aka an tasjuda limā khalaqtu biyadayy(a), astakbarta am kunta minal-‘ālīn(a).

(Allah) azt mondta: „Ó, Sátán, mi akadályoz meg abban, hogy meghajolj az előtt, amit az Én hatalmammal teremtettem? Büszke vagy magadra, vagy (úgy érzed), hogy egy (magasabb) csoporthoz tartozol?”

قَالَ اَنَا۠ خَيْرٌ مِّنْهُ خَلَقْتَنِيْ مِنْ نَّارٍ وَّخَلَقْتَهٗ مِنْ طِيْنٍ

qāla ana khairum minhu khalaqtanī min nāriw wa khalaqtahū min ṭīn(in).

(Iblisz) azt mondta: „Én jobb vagyok nála, mert engem tűzből teremtettél, őt pedig földből.”

قَالَ فَاخْرُجْ مِنْهَا فَاِنَّكَ رَجِيْمٌۖ

qāla fakhruj minhā fa'innaka rajīm(un).

(Allah) azt mondta: „Akkor tűnj el a mennyből! Bizony, átkozott teremtmény vagy.”

وَّاِنَّ عَلَيْكَ لَعْنَتِيْٓ اِلٰى يَوْمِ الدِّيْنِ

wa inna ‘alaika la‘natī ilā yaumid-dīn(i).

És bizony, az én átkom rajtatok marad az ítélet napjáig.”

قَالَ رَبِّ فَاَنْظِرْنِيْٓ اِلٰى يَوْمِ يُبْعَثُوْنَ

qāla rabbi fa'anẓirnī ilā yaumi yub‘aṡūn(a).

(Iblisz) azt mondta: „Ó, Uram, függessz fel engem a feltámadásuk napjáig.”

قَالَ فَاِنَّكَ مِنَ الْمُنْظَرِيْنَۙ

qāla fa'innaka minal-munẓarīn(a).

(Allah) azt mondta: „Akkor bizony azok közé tartozol, akik haladékot kapnak,

اِلٰى يَوْمِ الْوَقْتِ الْمَعْلُوْمِ

ilā yaumil-waqtil-ma‘lūm(i).

a kijelölt napig (az ítélet napjáig).”

قَالَ فَبِعِزَّتِكَ لَاُغْوِيَنَّهُمْ اَجْمَعِيْنَۙ

qāla fabi‘izzatika la'ugwiyannahum ajma‘īn(a).

(Az Ördög) így válaszolt: „Dicsőségedre biztosan félrevezetem őket,

اِلَّا عِبَادَكَ مِنْهُمُ الْمُخْلَصِيْنَ

illā ‘ibādaka minhumul-mukhlaṣīn(a).

kivéve a Te szolgáidat, akiket közülük választottál ki.”

قَالَ فَالْحَقُّۖ وَالْحَقَّ اَقُوْلُۚ

qāla fal-ḥaqq(u), wal-ḥaqqa aqūl(u).

(Allah) azt mondta: „Tehát az igaz (az esküm), és csak az igazság az, amit mondok.”

لَاَمْلَـَٔنَّ جَهَنَّمَ مِنْكَ وَمِمَّنْ تَبِعَكَ مِنْهُمْ اَجْمَعِيْنَ

la'amla'anna jahannama minka wa mimman tabi‘aka minhum ajma‘īn(a).

Bizony, betöltöm a poklot veled és azokkal, akik követnek téged mindnyájuk közül.”

قُلْ مَآ اَسْـَٔلُكُمْ عَلَيْهِ مِنْ اَجْرٍ وَّمَآ اَنَا۠ مِنَ الْمُتَكَلِّفِيْنَ

qul mā as'alukum ‘alaihi min ajriw wa mā ana minal-mutakallifīn(a).

Mondd (Mohamed): „Semmilyen jutalmat nem kérek tőled (a prédikációmért); és nem vagyok azok közül való, akik kitalálnak dolgokat.

اِنْ هُوَ اِلَّا ذِكْرٌ لِّلْعٰلَمِيْنَ

in huwa illā żikrul lil-‘ālamīn(a).

Ez (a Korán) nem más, mint figyelmeztetés az egész természet számára.

وَلَتَعْلَمُنَّ نَبَاَهٗ بَعْدَ حِيْنٍ ࣖ

wa lata‘lamunna naba'ahū ba‘da ḥīn(in).

És bizony, egy idő múlva meg fogjátok tudni (a híreinek (a Koránnak) igazságát.”