ثُمَّ بَعَثْنَا مِنْۢ بَعْدِهِمْ مُّوْسٰى بِاٰيٰتِنَآ اِلٰى فِرْعَوْنَ وَمَلَا۟ىِٕهٖ فَظَلَمُوْا بِهَاۚ فَانْظُرْ كَيْفَ كَانَ عَاقِبَةُ الْمُفْسِدِيْنَ
Ṡumma ba‘aṡnā mim ba‘dihim mūsā bi'āyātinā ilā fir‘auna wa mala'ihī fa ẓalamū bihā, fanẓur kaifa kāna ‘āqibatul-mufsidīn(a).
Utánuk elküldtük Mózest a bizonyítékainkkal a Fáraóhoz és népe vezetőihez, de ők tagadták a bizonyítékokat. Figyeljetek hát oda, mi történik azokkal, akik kárt okoznak!
وَقَالَ مُوْسٰى يٰفِرْعَوْنُ اِنِّيْ رَسُوْلٌ مِّنْ رَّبِّ الْعٰلَمِيْنَۙ
wa qāla mūsa yā fir‘aunu innī rasūlum mir rabbil-‘ālamīn(a).
És Mózes azt mondta: „Ó, fáraó! Bizony, én a világok Urának küldötte vagyok,
حَقِيْقٌ عَلٰٓى اَنْ لَّآ اَقُوْلَ عَلَى اللّٰهِ اِلَّا الْحَقَّۗ قَدْ جِئْتُكُمْ بِبَيِّنَةٍ مِّنْ رَّبِّكُمْ فَاَرْسِلْ مَعِيَ بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ ۗ
Ḥaqīqun ‘alā allā aqūla ‘alallāhi illal-ḥaqq(a), qad ji'tukum bibayyinatim mir rabbikum fa arsil ma‘iya banī isrā'īl(a).
Kötelességemnek érzem elmondani az igazat Allahról. Bizony, egyértelmű bizonyítékokkal jöttem hozzátok Uratoktól, engedjétek hát velem Izrael fiait.”
قَالَ اِنْ كُنْتَ جِئْتَ بِاٰيَةٍ فَأْتِ بِهَآ اِنْ كُنْتَ مِنَ الصّٰدِقِيْنَ
qāla in kunta ji'ta bi'āyatin fa'ti bihā in kunta minaṣ ṣādiqīn(a).
(A fáraó) így válaszolt: „Ha igaz, hogy bizonyítékot hozol, akkor bizonyítsd be, hogy igazmondó emberek közé tartozol.”
فَاَلْقٰى عَصَاهُ فَاِذَا هِيَ ثُعْبَانٌ مُّبِيْنٌ ۖ
fa alqā ‘aṣāhu fa iżā hiya ṡu‘bānum mubīn(un).
Aztán (Mózes) eldobta a botját, és a bot hirtelen egy igazi nagy kígyóvá változott.
وَّنَزَعَ يَدَهٗ فَاِذَا هِيَ بَيْضَاۤءُ لِلنّٰظِرِيْنَ ࣖ
wa naza‘a yadahū fa iżā hiya baiḍā'u lin-nāẓirīn(a).
És kinyújtotta a kezét, és az hirtelen fehérré (fénylővé) vált azok számára, akik látták.
قَالَ الْمَلَاُ مِنْ قَوْمِ فِرْعَوْنَ اِنَّ هٰذَا لَسٰحِرٌ عَلِيْمٌۙ
qālal-mala'u min qaumi fir‘auna inna hāżā lasāḥirum ‘alīm(un).
A fáraók vezetői ezt mondták: „Ez az ember valóban okos varázsló,
يُّرِيْدُ اَنْ يُّخْرِجَكُمْ مِّنْ اَرْضِكُمْ ۚ فَمَاذَا تَأْمُرُوْنَ
yurīdu ay yukhrijakum min arḍikum, fa māżā ta'murūn(a).
„Ki akar titeket kiűzni a földetekről?” (A fáraó ezt mondta): „Akkor mit javasolsz?”
قَالُوْآ اَرْجِهْ وَاَخَاهُ وَاَرْسِلْ فِى الْمَدَاۤىِٕنِ حٰشِرِيْنَۙ
qālū arjih wa akhāhu wa arsil fil-madā'ini ḥāsyirīn(a).
(A főnökök) így válaszoltak: „Tartsátok fogva (egy időre) őt és a testvérét, és küldjetek embereket a városokba, hogy összegyűjtsék (a mágusokat),”
يَأْتُوْكَ بِكُلِّ سٰحِرٍ عَلِيْمٍ
ya'tūka bikulli sāḥirin ‘alīm(in).
hogy előhozzák hozzád az összes okos mágust.”
وَجَاۤءَ السَّحَرَةُ فِرْعَوْنَ قَالُوْٓا اِنَّ لَنَا لَاَجْرًا اِنْ كُنَّا نَحْنُ الْغٰلِبِيْنَ
wa jā'as-saḥaratu fir‘auna qālū inna lanā la'ajran in kunnā naḥnul-gālibīn(a).
És elmentek a mágusok a fáraóhoz. És mondták: (Kapunk-e jutalmat, ha győzünk?)
۞ وَاَوْحَيْنَآ اِلٰى مُوْسٰٓى اَنْ اَلْقِ عَصَاكَۚ فَاِذَا هِيَ تَلْقَفُ مَا يَأْفِكُوْنَۚ
wa auḥainā ilā mūsā an alqi ‘aṣāk(a), fa iżā hiya talqafu mā ya'fikūn(a).
És kinyilatkoztattuk Mózesnek: „Dobd le a botodat!” És hirtelen lenyelte minden hazugságukat.
قَالَ فِرْعَوْنُ اٰمَنْتُمْ بِهٖ قَبْلَ اَنْ اٰذَنَ لَكُمْۚ اِنَّ هٰذَا لَمَكْرٌ مَّكَرْتُمُوْهُ فِى الْمَدِيْنَةِ لِتُخْرِجُوْا مِنْهَآ اَهْلَهَاۚ فَسَوْفَ تَعْلَمُوْنَ
qāla fir‘aunu āmantum bihī qabla an āżana lakum, inna hāżā lamakrum makartumūhu fil-madīnati litukhrijū minhā ahlahā, fa saufa ta‘lamūn(a).
A fáraó azt mondta: „Miért hisztek benne, mielőtt engedélyt adok nektek? Valójában ez egy csel, amit ebben a városban terveztetek, hogy kiűzzétek a lakóit. Később megtudjátok (tetteitek következményeit)”.
قَالَ مُوْسٰى لِقَوْمِهِ اسْتَعِيْنُوْا بِاللّٰهِ وَاصْبِرُوْاۚ اِنَّ الْاَرْضَ لِلّٰهِ ۗيُوْرِثُهَا مَنْ يَّشَاۤءُ مِنْ عِبَادِهٖۗ وَالْعَاقِبَةُ لِلْمُتَّقِيْنَ
qāla mūsā liqaumihista‘īnū billāhi waṣbirū, innal-arḍa lillāh(i), yūriṡuhā may yasyā'u min ‘ibādih(ī), wal-‘āqibatu lil-muttaqīn(a).
Mózes azt mondta népének: „Kérjetek segítséget Allahtól, és legyetek türelmesek. Bizony, (ez) a föld Allahé; annak örökli azt szolgái közül, akinek akarja. És (jó) vég azoknak jár, akik istenfélők.”
قَالُوْٓا اُوْذِيْنَا مِنْ قَبْلِ اَنْ تَأْتِيَنَا وَمِنْۢ بَعْدِ مَا جِئْتَنَا ۗقَالَ عَسٰى رَبُّكُمْ اَنْ يُّهْلِكَ عَدُوَّكُمْ وَيَسْتَخْلِفَكُمْ فِى الْاَرْضِ فَيَنْظُرَ كَيْفَ تَعْمَلُوْنَ ࣖ
qālū ūżīnā min qabli an ta'tiyanā wa mim ba‘di mā ji'tanā, qāla ‘asā rabbukum ay yuhlika ‘aduwwakum wa yastakhlifakum fil-arḍi fa yanẓura kaifa ta‘malūn(a).
(Mózes népe) azt mondta: „Elnyomtak minket (a fáraó), mielőtt hozzánk jöttél, és miután eljöttél.” (Mózes) így válaszolt: „Remélhetőleg az Urad elpusztítja ellenségeidet, és kalifává tesz a földön; akkor majd meglátja, hogyan teljesítesz.”
وَقَالَ مُوْسٰى يٰقَوْمِ اِنْ كُنْتُمْ اٰمَنْتُمْ بِاللّٰهِ فَعَلَيْهِ تَوَكَّلُوْٓا اِنْ كُنْتُمْ مُّسْلِمِيْنَ
wa qāla mūsā yā qaumi in kuntum āmantum billāhi fa ‘alaihi tawakkalū in kuntum muslimīn(a).
És Mózes azt mondta: „Ó, népem! Ha hisztek Allahban, akkor bízzatok benne, ha valóban muszlimok vagytok (engedelmeskedtek)!”
اِذْهَبْ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰى ࣖ
iżhab ilā fir‘auna innahū ṭagā.
Menj a fáraóhoz; valóban átlépte a határt.
اِذْهَبْ اَنْتَ وَاَخُوْكَ بِاٰيٰتِيْ وَلَا تَنِيَا فِيْ ذِكْرِيْۚ
iżhab anta wa akhūka bi'āyātī wa lā taniyā fī żikrī.
Menjetek, te és a testvéred, vigyétek az Én (hatalmi) jeleimet, és ne feledkezzetek meg rólam mindketten;
اِذْهَبَآ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰىۚ
iżhabā ilā fir‘auna innahū ṭagā.
Menjetek mindketten a fáraóhoz, mert valóban átlépte a határt;
فَقُوْلَا لَهٗ قَوْلًا لَّيِّنًا لَّعَلَّهٗ يَتَذَكَّرُ اَوْ يَخْشٰى
fa qūlā lahū qaulal layyinal la‘allahū yatażakkaru au yakhsyā.
Beszélj hát vele (a fáraóval) szelíd szavakkal, talán tudatában lesz ennek, vagy félni fog.
قَالَا رَبَّنَآ اِنَّنَا نَخَافُ اَنْ يَّفْرُطَ عَلَيْنَآ اَوْ اَنْ يَّطْغٰى
qālā rabbanā innanā nakhāfu ay yafruṭa ‘alainā au ay yaṭgā.
Mindketten azt mondták: „Urunk, valóban attól félünk, hogy hamarosan megbüntet minket, vagy hogy minden határon túlra jut.”
قَالَ لَا تَخَافَآ اِنَّنِيْ مَعَكُمَآ اَسْمَعُ وَاَرٰى
qāla lā takhāfā innanī ma‘akumā asma‘u wa arā.
(Allah) azt mondta: „Ne aggódjatok, bizony, én mindkettőtökkel vagyok, hallok és látok.”
فَأْتِيٰهُ فَقُوْلَآ اِنَّا رَسُوْلَا رَبِّكَ فَاَرْسِلْ مَعَنَا بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ ەۙ وَلَا تُعَذِّبْهُمْۗ قَدْ جِئْنٰكَ بِاٰيَةٍ مِّنْ رَّبِّكَ ۗوَالسَّلٰمُ عَلٰى مَنِ اتَّبَعَ الْهُدٰى
fa'tiyāhu fa qūlā innā rasūlā rabbika fa arsil ma‘anā banī isrā'īl(a), wa lā tu‘ażżibhum, qad ji'nāka bi'āyatim mir rabbik(a), was-salāmu ‘alā manittaba‘al-hudā.
Tehát mindketten odamentek hozzá (a fáraóhoz), és azt mondjátok: „Bizony, mindketten a ti Uratok küldöttei vagyunk, engedjétek hát, hogy Izrael fiai velünk jöjjenek, és ne kínozzátok őket. Bizony, eljöttünk hozzátok (apostoli mivoltunk) bizonyítékával a ti Uratoktól. És üdvösség adatik azoknak, akik követik az utasításokat.
قَالَ فَمَنْ رَّبُّكُمَا يٰمُوْسٰى
qāla famar rabbukumā yā mūsā.
(A fáraó) azt mondta: „Ki a ti Uratok, ó, Mózes?”
قَالَ رَبُّنَا الَّذِيْٓ اَعْطٰى كُلَّ شَيْءٍ خَلْقَهٗ ثُمَّ هَدٰى
qāla rabbunal-lażī a‘ṭā kulla syai'in khalqahū ṡumma hadā.
(Mózes) így válaszolt: „A mi Urunk (Isten) az, aki mindennek formát adott, majd útmutatást adott.”
قَالَ فَمَا بَالُ الْقُرُوْنِ الْاُوْلٰى
qāla famā bālul-qurūnil-ūlā.
(A fáraó) azt mondta: „Milyen volt tehát az ókori emberek helyzete?”
ثُمَّ اَرْسَلْنَا مُوْسٰى وَاَخَاهُ هٰرُوْنَ ەۙ بِاٰيٰتِنَا وَسُلْطٰنٍ مُّبِيْنٍۙ
Ṡumma arsalnā mūsā wa akhāhu hārūn(a), bi'āyātinā wa sulṭānim mubīn(in).
Akkor elküldtük Mózest és testvérét, Hárunt jeleinkkel és világos bizonyítékainkkal,
وَاِذْ نَادٰى رَبُّكَ مُوْسٰٓى اَنِ ائْتِ الْقَوْمَ الظّٰلِمِيْنَ ۙ
wa iż nādā rabbuka mūsā ani'til-qaumaẓ-ẓālimīn(a).
És (emlékezzél), amikor Urad Mózeshez szólt (szavaival): „Gyere el a gonosz emberekhez,
قَالَ رَبِّ اِنِّيْٓ اَخَافُ اَنْ يُّكَذِّبُوْنِ ۗ
qāla rabbi innī akhāfu ay yukażżibūn(i).
(Mózes) azt mondta: „Ó, Uram, félek, hogy hazudni fognak nekem,
فَأْتِيَا فِرْعَوْنَ فَقُوْلَآ اِنَّا رَسُوْلُ رَبِّ الْعٰلَمِيْنَ ۙ
fa'tiyā fir‘auna faqūlā innā rasūlu rabbil-‘ālamīn(a).
Menjetek hát mindketten a fáraóhoz, és mondjátok: „Bizony, mi vagyunk az egész világ Urának apostolai,
اَنْ اَرْسِلْ مَعَنَا بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ ۗ
an arsil ma‘anā banī isrā'īl(a).
engedjétek velünk Izrael fiait!”
وَتِلْكَ نِعْمَةٌ تَمُنُّهَا عَلَيَّ اَنْ عَبَّدْتَّ بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ ۗ
wa tilka ni‘matun tamunnuhā ‘alayya an ‘abbatta banī isrā'īl(a).
És ez az a jóság, amit nekem adtál, (miközben) rabszolgasorba taszítottad Izrael gyermekeit."
نَتْلُوْا عَلَيْكَ مِنْ نَّبَاِ مُوْسٰى وَفِرْعَوْنَ بِالْحَقِّ لِقَوْمٍ يُّؤْمِنُوْنَ
natlū ‘alaika min naba'i mūsā wa fir‘auna bil-ḥaqqi liqaumiy yu'minūn(a).
Felolvasunk nektek Mózes és a fáraó történetének egy részét az igazságban, a hívő nép számára.
وَلَقَدْ اَرْسَلْنَا مُوْسٰى بِاٰيٰتِنَآ اِلٰى فِرْعَوْنَ وَمَلَا۟ىِٕهٖ فَقَالَ اِنِّيْ رَسُوْلُ رَبِّ الْعٰلَمِيْنَ
wa laqad arsalnā mūsā bi'āyātinā ilā fir‘auna wa mala'ihī fa qāla innī rasūlu rabbil-‘ālamīn(a).
És valóban, elküldtük Mózest csodáinkkal a Fáraóhoz és népe vezetőihez. Ő (Mózes) azt mondta: „Bizony, én a világok Urának küldötte vagyok.”
اَنْ اَدُّوْٓا اِلَيَّ عِبَادَ اللّٰهِ ۗاِنِّيْ لَكُمْ رَسُوْلٌ اَمِيْنٌۙ
an addū ilayya ‘ibādallāh(i), innī lakum rasūlun amīn(un).
(mondván): „Hagyjátok rám Allah (Izrael gyermekeinek) szolgáit! Bizony, én (Allah) küldötte vagyok, akiben megbízhattok,
وَفِيْ مُوْسٰىٓ اِذْ اَرْسَلْنٰهُ اِلٰى فِرْعَوْنَ بِسُلْطٰنٍ مُّبِيْنٍ
wa fī mūsā iż arsalnāhu ilā fir‘auna bisulṭānim mubīn(in).
És Mózesben (Allah hatalmának jelei voltak), amikor valódi csodákkal küldtük a Fáraóhoz.
اِنَّآ اَرْسَلْنَآ اِلَيْكُمْ رَسُوْلًا ەۙ شَاهِدًا عَلَيْكُمْ كَمَآ اَرْسَلْنَآ اِلٰى فِرْعَوْنَ رَسُوْلًا ۗ
innā arsalnā ilaikum rasūlā(n), syāhidan ‘alaikum kamā arsalnā ilā fir‘auna rasūlā(n).
Bizony, küldtünk hozzátok egy Küldöttet (Mohamedet), aki tanú lesz ellenetek, ahogyan küldtünk egy Küldöttet a Fáraóhoz is.
اِذْهَبْ اِلٰى فِرْعَوْنَ اِنَّهٗ طَغٰىۖ
iżhab ilā fir‘auna innahū ṭagā.
Menj a fáraóhoz! Bizony, túllépte a határt,