۞ وَوٰعَدْنَا مُوْسٰى ثَلٰثِيْنَ لَيْلَةً وَّاَتْمَمْنٰهَا بِعَشْرٍ فَتَمَّ مِيْقَاتُ رَبِّهٖٓ اَرْبَعِيْنَ لَيْلَةً ۚوَقَالَ مُوْسٰى لِاَخِيْهِ هٰرُوْنَ اخْلُفْنِيْ فِيْ قَوْمِيْ وَاَصْلِحْ وَلَا تَتَّبِعْ سَبِيْلَ الْمُفْسِدِيْنَ
wa wā‘adnā mūsā ṡalāṡīna lailataw wa atmamnāhā bi‘asyrin fa tamma mīqātu rabbihī arba‘īna lailah(tan), wa qāla mūsā li'akhīhi hārūnakhlufnī fī qaumī wa aṣliḥ wa lā tattabi‘ sabīlal-mufsidīn(a).
És Mózesnek (a Tórát átadva) harminc éjszakát ígértünk, és tízzel (további éjszakával) kiegészítettük az éjszakák számát, így a negyven éjszakát kijelölő idő tökéletes volt. És Mózes azt mondta testvérének (nevezetesen) Hárunnak: "Cserélj le engem népem vezetésében, és jobbá tedd (magad és néped), és ne kövesd azok útját, akik ártanak."
وَاجْعَلْ لِّيْ وَزِيْرًا مِّنْ اَهْلِيْ ۙ
waj‘al lī wazīram min ahlī.
és tegyél engem a családom szolgájává,
وَاَشْرِكْهُ فِيْٓ اَمْرِيْ ۙ
wa asyrik-hu fī amrī.
és barátommá teszem őt az ügyeimben,
كَيْ نُسَبِّحَكَ كَثِيْرًا ۙ
kai nusabbiḥaka kaṡīrā(n).
hogy nagyon dicsőíthessünk Téged,
اِنَّكَ كُنْتَ بِنَا بَصِيْرًا
innaka kunta binā baṣīrā(n).
Bizony, Te mindent látsz (a helyzetünket).”
قَالَ قَدْ اُوْتِيْتَ سُؤْلَكَ يٰمُوْسٰى
qāla qad ūtīta su'laka yā mūsā.
(Allah) azt mondta: „Bizony, kérésed teljesült, ó, Mózes!
وَلَقَدْ قَالَ لَهُمْ هٰرُوْنُ مِنْ قَبْلُ يٰقَوْمِ اِنَّمَا فُتِنْتُمْ بِهٖۚ وَاِنَّ رَبَّكُمُ الرَّحْمٰنُ فَاتَّبِعُوْنِيْ وَاَطِيْعُوْٓا اَمْرِيْ
wa laqad qāla lahum hārūnu min qablu yā qaumi innamā futintum bih(ī), wa inna rabbakumur-raḥmānu fattabi‘ūnī wa aṭī‘ū amrī.
És valóban, korábban Hárun azt mondta nekik: „Ó, népem! Bizony, csak egy próbát kaptatok (a borjúszoborral), és valóban, az Uratok (Allah) a Legirgalmasabb, ezért kövessetek engem, és engedelmeskedjetek parancsaimnak.”
قَالُوْا لَنْ نَّبْرَحَ عَلَيْهِ عٰكِفِيْنَ حَتّٰى يَرْجِعَ اِلَيْنَا مُوْسٰى
qālū lan nabraḥa ‘alaihi ‘ākifīna ḥattā yarji‘a ilainā mūsā.
Azt válaszolták: „Nem hagyjuk el (és) továbbra is imádjuk (a borjúszobrot), amíg Mózes vissza nem tér hozzánk.”
قَالَ يٰهٰرُوْنُ مَا مَنَعَكَ اِذْ رَاَيْتَهُمْ ضَلُّوْٓا ۙ
qāla yā hārūnu mā mana‘aka iż ra'aitahum ḍallū.
(Mózes) azt mondta: „Ó, Harun! Mi akadályoz meg téged, amikor látod, hogy eltévelyedtek,
قَالَ يَبْنَؤُمَّ لَا تَأْخُذْ بِلِحْيَتِيْ وَلَا بِرَأْسِيْۚ اِنِّيْ خَشِيْتُ اَنْ تَقُوْلَ فَرَّقْتَ بَيْنَ بَنِيْٓ اِسْرَاۤءِيْلَ وَلَمْ تَرْقُبْ قَوْلِيْ
qāla yabna'umma lā ta'khuż biliḥyatī wa lā bira'sī, innī khasyītu an taqūla farraqta baina banī isrā'īla wa lam tarqub qaulī.
(Harun) így válaszolt: „Ó, anyám fia! Ne érintsd a szakállamat, se a fejemet! Nagyon félek, hogy azt mondod (nekem): »Megosztottad Izrael fiait, és nem tartottad meg az üzenetemet.«”
ثُمَّ اَرْسَلْنَا مُوْسٰى وَاَخَاهُ هٰرُوْنَ ەۙ بِاٰيٰتِنَا وَسُلْطٰنٍ مُّبِيْنٍۙ
Ṡumma arsalnā mūsā wa akhāhu hārūn(a), bi'āyātinā wa sulṭānim mubīn(in).
Akkor elküldtük Mózest és testvérét, Hárunt jeleinkkel és világos bizonyítékainkkal,
اِلٰى فِرْعَوْنَ وَمَلَا۟ىِٕهٖ فَاسْتَكْبَرُوْا وَكَانُوْا قَوْمًا عَالِيْنَ ۚ
ilā fir‘auna wa mala'ihī fastakbarū wa kānū qauman ‘ālīn(a).
a fáraónak és népe vezetőinek, de ők arrogánsak voltak, és valóban arrogáns nép volt.
فَقَالُوْٓا اَنُؤْمِنُ لِبَشَرَيْنِ مِثْلِنَا وَقَوْمُهُمَا لَنَا عٰبِدُوْنَ ۚ
fa qālū anu'minu libasyaraini miṡlinā wa qaumuhumā lanā ‘ābidūn(a).
Így szóltak: „Vajon helyénvaló-e számunkra hinni két hozzánk hasonló emberben, még akkor is, ha az ő népük (Izrael gyermekei) azok, akik önmagukat szolgálják nekünk?”
فَكَذَّبُوْهُمَا فَكَانُوْا مِنَ الْمُهْلَكِيْنَ
fa każżabūhumā fa kānū minal-muhlakīn(a).
Így hát mindkettőt megtagadták, ezért azok közé tartoztak, akiket elpusztítottak.
وَلَقَدْ اٰتَيْنَا مُوْسَى الْكِتٰبَ لَعَلَّهُمْ يَهْتَدُوْنَ
wa laqad ātainā mūsal-kitāba la‘allahum yahtadūn(a).
És bizony, Mózesnek adtuk a Könyvet (Tórát), hogy ők (Izrael fiai) útra keljenek.
وَاَخِيْ هٰرُوْنُ هُوَ اَفْصَحُ مِنِّيْ لِسَانًا فَاَرْسِلْهُ مَعِيَ رِدْءًا يُّصَدِّقُنِيْٓ ۖاِنِّيْٓ اَخَافُ اَنْ يُّكَذِّبُوْنِ
wa akhī hārūnu huwa afṣaḥu minnī lisānan fa'arsilhu ma‘iya rid'ay yuṣaddiqunī, innī akhāfu ay yukażżibūn(i).
És a testvérem, Hárun, ékesszólóbb nálam, küldd el őt velem segítőmnek, hogy megerősítse (mondásaimat); bizony félek, hogy tagadni fognak engem.”
قَالَ سَنَشُدُّ عَضُدَكَ بِاَخِيْكَ وَنَجْعَلُ لَكُمَا سُلْطٰنًا فَلَا يَصِلُوْنَ اِلَيْكُمَا ۛبِاٰيٰتِنَا ۛ اَنْتُمَا وَمَنِ اتَّبَعَكُمَا الْغٰلِبُوْنَ
qāla sanasyuddu ‘aḍudaka bi'akhīka wa naj‘alu lakumā sulṭānan falā yaṣilūna ilaikumā - bi'āyātinā - antumā wa manittaba‘akumal-gālibūn(a).
(Allah) azt mondta: „Megerősítünk titeket (segítünk nektek) a testvéretekkel, és nagy erőt adunk nektek, hogy ne érhessenek el titeket; (mindketten távozzatok) elhozva a csodánkat, ti ketten és azok, akik követtek titeket, győzni fogtok.”