اَمْ يَحْسَبُوْنَ اَنَّا لَا نَسْمَعُ سِرَّهُمْ وَنَجْوٰىهُمْ ۗ بَلٰى وَرُسُلُنَا لَدَيْهِمْ يَكْتُبُوْنَ
am yaḥsabūna annā lā nasma‘u sirrahum wa najwāhum, balā wa rusulunā ladaihim yaktubūn(a).
Vagy azt hiszik, hogy Mi nem halljuk a titkaikat és a suttogásaikat? Nem, halljuk, és a hírnökeink (angyalaink) mindig írnak velük.
اِذْ يَتَلَقَّى الْمُتَلَقِّيٰنِ عَنِ الْيَمِيْنِ وَعَنِ الشِّمَالِ قَعِيْدٌ
iż yatalaqqal-mutalaqqiyāni ‘anil-yamīni wa ‘anisy-syimāli qa‘īd(un).
(Emlékezz!) amikor két angyal feljegyezte (tetteit), az egyik jobb oldalon, a másik bal oldalon ült.
مَا يَلْفِظُ مِنْ قَوْلٍ اِلَّا لَدَيْهِ رَقِيْبٌ عَتِيْدٌ
mā yalfiẓu min qaulin illā ladaihi raqībun ‘atīd(un).
Nincs olyan szó, amit ne szólna ki anélkül, hogy egy éber angyal lenne mellette, aki mindig készen áll (feljegyezni).
وَاِنَّ عَلَيْكُمْ لَحٰفِظِيْنَۙ
wa inna ‘alaikum laḥāfiẓīn(a).
És bizony, feletted (angyalok) vannak, hogy őrködjenek (munkád felett),
كِرَامًا كٰتِبِيْنَۙ
kirāman kātibīn(a).
a nemes (Allah szemében) és az, aki feljegyzi (tetteiteket),
يَعْلَمُوْنَ مَا تَفْعَلُوْنَ
ya‘lamūna mā taf‘alūn(a).
tudják, mit csinálsz.