وَاِذْ يَمْكُرُ بِكَ الَّذِيْنَ كَفَرُوْا لِيُثْبِتُوْكَ اَوْ يَقْتُلُوْكَ اَوْ يُخْرِجُوْكَۗ وَيَمْكُرُوْنَ وَيَمْكُرُ اللّٰهُ ۗوَاللّٰهُ خَيْرُ الْمٰكِرِيْنَ
wa iż yamkuru bikal-lażīna kafarū liyuṡbitūka au yaqtulūka au yukhrijūk(a), wa yamkurūna wa yamkurullāh(u), wallāhu khairul-mākirīn(a).
És (emlékezz), amikor a hitetlenek (qurais) azt gondolták, hogy terveket szőnek ellened (Mohamed), hogy letartóztassanak és bebörtönözzenek, megöljenek, vagy kiűzzenek téged. Megtévesztést hoztak létre, és Allah meghiúsította a megtévesztést. Allah a megtévesztés legjobb bosszúállója.
وَانْطَلَقَ الْمَلَاُ مِنْهُمْ اَنِ امْشُوْا وَاصْبِرُوْا عَلٰٓى اٰلِهَتِكُمْ ۖاِنَّ هٰذَا لَشَيْءٌ يُّرَادُ ۖ
wanṭalaqal-mala'u minhum animsyū waṣbirū ‘alā ālihatikum, inna hāżā lasyai'uy yurād(u).
Akkor a vezetőik ezt mondták: „Menjetek, és továbbra is (imádjátok) isteneiteket, bizony, ez valóban kívánatos dolog.”
مَا سَمِعْنَا بِهٰذَا فِى الْمِلَّةِ الْاٰخِرَةِ ۖاِنْ هٰذَآ اِلَّا اخْتِلَاقٌۚ
mā sami‘nā bihāżā fil-millatil-ākhirah(ti), in hāżā illakhtilāq(un).
Soha nem hallunk erről a későbbi vallásokban; Ez (Allah melletti bizonyságtétel) nem más, mint kitalált (hazugság),
وَقَالَ الَّذِيْنَ كَفَرُوْا لَا تَسْمَعُوْا لِهٰذَا الْقُرْاٰنِ وَالْغَوْا فِيْهِ لَعَلَّكُمْ تَغْلِبُوْنَ
wa qālal-lażīna kafarū lā tasma‘ū lihāżal-qur'āni walgau fīhi la‘allakum taglibūn(a).
És akik hitetlenek, azt mondják: „Ne hallgassátok ezt a Koránt, és ne csapjatok zajt ellene, hogy legyőzhessétek (azokat).”
اَتَوَاصَوْا بِهٖۚ بَلْ هُمْ قَوْمٌ طَاغُوْنَۚ
atawāṣau bih(ī), bal hum qaumun ṭāgūn(a).
Tanácsot adnak egymásnak azzal kapcsolatban, amit mondanak? Valójában olyan emberek, akik túllépik a határokat.
وَلَآ اَنْتُمْ عٰبِدُوْنَ مَآ اَعْبُدُۚ
wa lā antum ‘ābidūna mā a‘bud(u).
és ti nem vagytok annak imádói, akit én imádok,
وَلَآ اَنْتُمْ عٰبِدُوْنَ مَآ اَعْبُدُۗ
wa lā antum ‘ābidūna mā a‘bud(u).
és ti soha nem (is) lettetek annak imádói, amit én imádok.
لَكُمْ دِيْنُكُمْ وَلِيَ دِيْنِ ࣖ
lakum dīnukum wa liya dīn(i).
Neked a te vallásod, és nekem az enyém.”