وَيَوْمَ يَعَضُّ الظَّالِمُ عَلٰى يَدَيْهِ يَقُوْلُ يٰلَيْتَنِى اتَّخَذْتُ مَعَ الرَّسُوْلِ سَبِيْلًا
wa yauma ya‘aḍḍuẓ-ẓālimu ‘alā yadaihi yaqūlu yā laitanittakhażtu ma‘ar-rasūli sabīlā(n).
És (emlékezzél) arra a napra, (amikor) a gonosz ember megharapta két ujját, (megbánva tettét), miközben azt mondta: „Ó, bárcsak (egyszer) a Küldött útjára léptem volna!”
يٰوَيْلَتٰى لَيْتَنِيْ لَمْ اَتَّخِذْ فُلَانًا خَلِيْلًا
yā wailatā laitanī lam attakhiż fulānan khalīlā(n).
Ó, jaj nekem! Bárcsak ne tettem volna meg ezt és ezt közeli barátommá,
لَقَدْ اَضَلَّنِيْ عَنِ الذِّكْرِ بَعْدَ اِذْ جَاۤءَنِيْۗ وَكَانَ الشَّيْطٰنُ لِلْاِنْسَانِ خَذُوْلًا
laqad aḍallanī ‘aniż-żikri ba‘da iż jā'anī, wa kānasy-syaiṭānu lil-insāni khażūlā(n).
Bizony, letért engem az emlékeztetőtől (a Korántól), miután az eljutott hozzám. És a Sátán valóban az emberiség árulója.”