جَنّٰتُ عَدْنٍ يَّدْخُلُوْنَهَا وَمَنْ صَلَحَ مِنْ اٰبَاۤىِٕهِمْ وَاَزْوَاجِهِمْ وَذُرِّيّٰتِهِمْ وَالْمَلٰۤىِٕكَةُ يَدْخُلُوْنَ عَلَيْهِمْ مِّنْ كُلِّ بَابٍۚ
jannātu ‘adniy yadkhulūnahā wa man ṣalaḥa min ābā'ihim wa azwājihim wa żurriyyātihim wal-malā'ikatu yadkhulūna ‘alaihim min kulli bāb(in).
(Nevezetesen) az Édenkertekbe lépnek majd be az igazakkal együtt őseik közül, házastársaikkal és utódaikkal, és az angyalok minden kapun belépnek majd a helyükre;
سَلٰمٌ عَلَيْكُمْ بِمَا صَبَرْتُمْ فَنِعْمَ عُقْبَى الدَّارِۗ
salāmun ‘alaikum bimā ṣabartum fa ni‘ma ‘uqbad-dār(i).
(miközben ezt mondja): „Sok szerencsét a türelmednek köszönhetően.” Milyen finom végső helyezés ez.
وَسِيْقَ الَّذِيْنَ اتَّقَوْا رَبَّهُمْ اِلَى الْجَنَّةِ زُمَرًا ۗحَتّٰىٓ اِذَا جَاۤءُوْهَا وَفُتِحَتْ اَبْوَابُهَا وَقَالَ لَهُمْ خَزَنَتُهَا سَلٰمٌ عَلَيْكُمْ طِبْتُمْ فَادْخُلُوْهَا خٰلِدِيْنَ
wasīqal-lażīnattaqau rabbahum ilal-jannati zumarā(n), ḥattā iżā jā'ūhā wa futiḥat abwābuhā wa qāla lahum khazanatuhā salāmun ‘alaikum ṭibtum fadkhulūhā khālidīn(a).
És akik félik Urukat, csoportokban jutnak be a mennybe. Amikor elérték azt (a mennyországot), és annak kapui megnyíltak, az őrző így szólt hozzájuk: „Bölcsesség (legyen nektek), áldottak vagytok! Jöjjetek be, és örökké ott fogtok lakozni.”